Monte Cristo grófja, avagy úrias bosszú alvilági módszerekkel

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
A mű eredeti címe: Le Comte de Monte Cristo
Megjelenés éve: 1845
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / kaland, történelmi, romantika
Korosztály: felnőtt / ifjúsági
Kulcsszavak / témakörök: ravaszság, bosszú, aljasság, irigység, fondorlatosság, cselszövés, szervezkedés, személyiségzavar, szemlélettorzultság

A mű ismertsége, jelentősége:

A Monte Cristo grófja Dumas egyik leghíresebb regénye, ami egyfajta “klasszikus alapmű”. A regény a világ számos iskolájában a kötelező olvasmányok listáján szerepel.  A könyv alapján több nagysikerű tévéfilmet és mozifilmet is készítettek, továbbá musical és színházi darabok formájában is feldolgozták a művet.

monte-cristo-grofja

A mű rövid tartalma:

A Napóleon bukása idején Franciaországban játszódó történet főhőse Edmond Dantès, aki a Fáraó nevű hajón dolgozik kapitányhelyettesként. A hajó idős kapitánya halálos ágyán azt kéri tőle, hogy Napóleon levelét juttassa el egy párizsi címre. A levél átvételének tanúja a hajó számtisztje, Danglars is, aki irigy Dantès-ra, amiért fiatalon hajóskapitány lehet belőle. Danglars meggyőzi barátját, a halász Mondego-t, aki Dantès mennyasszonyához, Mercedes-hez vonzódik, hogy jelentsék fel Dantès-t mint bonapartista hazaárulót. A királypárti Villefort ügyész, akihez az ügy kerül, felismeri, hogy Dantès ártatlan, de amikor szembesül azzal, hogy a levelet bonapartista apjának kellett volna kézbesíteni,  jobbnak látja Dantès-t az If szigetén található börtönbe záratni.

Dantès nem érti, miért került börtönbe. A szomszédos cella bolondnak hitt, szökni próbáló lakója, Faria abbé tévedésből Dantès cellájába fúr alagutat. A két férfi barátságot köt. Faria abbé segít megfejteni Dantès-nak, hogy kik juttatták börtönbe. Az abbé, halála előtt, elárulja Dantès-nak a Monte Cristo nevű szigeten elrejtett kincs helyét. Dantès, az abbé halála után bevarrja magát a halottnak szánt zsákba. Miután az őrök a tengerbe hajítják, sikerül magát kiszabadítania a zsákból, így 13 év raboskodás kiszabadul a börtönből.

Dantès-t a hullámok közül egy csempészhajó menti ki. A hajón megismerkedik Bertuccio-val, aki a szolgája lesz. Dantès eljut Monte Cristo szigetére, ahol kiássa a kincseket. A kincseket isteni ajándéknak tekinti, hogy bosszút állhasson irigyein. KÉsőbb a szigetet is megveszi, és nemesi címet is vásárol magának. Bussoni abbé néven visszatér Marseilles-be. Volt szomszédjától, Caderousse-tól megtudja, hogy apja nyomorban élt és éhezés miatt halt meg, illetve hogy Morrel, a Pharao hajó tulajdonosa csődbe jutott, emiatt két gyermeke kétségbe van esve.

Dantès megtudja azt is, hogy börtönévei alatt rosszakarói sikeres karriert futottak be, és Párizsban élnek: Danglars számtisztből gazdag bankár, Villefort királyi ügyész lett, Mondego pedig vidéki halászból nagyvilági életet élő úriemberré vált Moncerf gróf néven, és feleségül vette Mercedes-t. Mielőtt Dantès távozna Marseille-ből, megvásárolja Morrel adósságleveleit, hogy segítsen a családon. Tíz évvel később Dantès megjelenik Rómában Monte Cristo grófjaként. Banditák támadásától menti meg Mondego és Mercedes fiát, Albert-et. A fiú hálája jeléül bevezeti megmentőjét a párizsi társasági életbe. Régi kortársai nem ismerik fel őt. Dantès az általa gyűjtött kompromittáló információkat felhasználva áll bosszút.

Mondego-ról kiderül, hogy katonai sikerei miatt kapott nemesi címet, ugyanakkor nem igazán tekinthető hősnek, mivel volt támogatóját, Ali Pasha-t elárulta, akinek feleségét és lányát, Haydée-t eladta rabszolgának. Dantès kiváltja a rabszolgaságból a lányt. Haydée a szenátus előtt tanúvallomást tesz Mondego ellen, akinek így tönkreteszi jó hírnevét. Fia és felesége, Mercedes elhagyják Mondego-t, aki később öngyilkos lesz.

Villefort ügyész életét először az zavarja meg, amikor kiderül, hogy saját, álnevet használó, nem házasságból született törvénytelen fia ellen folytat büntetőeljárást ékszerlopás miatt, majd kiderül feleségéről, hogy az örökség megszerzése érdekében méreggel megölte szüleit, és Villefort lányát is meg akarta mérgezni. Dantès segít a lánynak, hogy megmeneküljön, illetve segíti, hogy szerelmi kapcsolat jöjjön létre közte és Morrel fia között. Villefort felesége öngyilkos lesz, Villefort pedig nem tudja elviselni a kialakult helyzetet, és megőrül.

Danglars megbüntetéséhez Dantès a férfi kapzsiságát használja fel. Hamis hitelszámlákat nyit Danglars bankjában, és nagy összegű kölcsönöket kér, illetve kap. Amikor Danglars csődközeli helyzetbe kerül, és hitelezői fenyegetik, Dantès arra buzdítja a férfi feleségét és lányát, hogy hagyják el a férfit. Amikor Danglars hitelezői elől elmenekül, Dantès egy olasz banditát bérel fel, hogy rabolja el a férfit, akit nem ölet meg, de minden pénzét elveteti. Dantès ezt követően segít a Pharao volt hajótulajdonosa fiának és Villefort lányának, hogy boldogan élhessenek. Dantès végül szerelmével, Haydée-val ismeretlen helyre távozik, hogy közösen éljék le életüket.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

Edmond Dantès kezdetben sikeres ember a maga közegében: csinos menyasszonya van, és nagy esélye van arra, hogy hajóskapitány legyen. Irigyei szervezkedése miatt azonban börtönbe kerül és élete derékba törik. Úgy tűnik, a főhős örökre elveszik a világ számára. Amikor kapcsolatba kerül cellatársával, aki segít megérteni neki, kik állhatnak börtönbe kerülése hátterében, úrrá lesz rajta a bosszúvágy. A főhős, megszökve a börtönből, konspirációs módszerekkel alkalmazva bosszút áll ellenségein, mégpedig fondorlatos módon, gyenge pontjaikat kihasználva, egyúttal kompromittálva is személyüket. Önbíráskodó akciói során többen is segítségére vannak. Volt menyasszonyának nem bocsát meg, egy fiatal lánnyal, Haydée-val találja meg végül a boldogságot és a szerelmet.

A mű elemzése:

A mű történelmi-társadalmi hátterét a “napóleoni idők” adják. Napóleon és szédítő karrierje a katonai pályától a császárságig sokak számára az egyén érvényesülési lehetőségét jelképezte, a “modern időket” – miközben Napóleon egyeduralma alapvetően egy felvilágosult abszolutista uralkodó konzervatív hozzáállását mutatta. Napóleon hadseregével rátámadt szinte egész Európára, és kezdetben ugyan ért el hadi sikereket, ugyanakkor nem volt esélye Európával, és különösen nem Oroszországgal szemben. Egy józan gondolkodó számára nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű expanziót és elnyomást csak rövid ideig lehet fenntartani, mint az a történelemben a hódítók esetén számtalan alkalommal kiderült. Az ilyen jellegű hódításokat tehát jellemzően a hiúsággal párosuló korlátoltság, torz, önző, nárcisztikus jellegű beállítódás táplálja.

A műben Dantès-t titkos szervezkedésben való részvétellel vádolják meg és börtönbe vetik. A mű beállításában az ügyben ártatlannak tűnik – ugyanakkor a főhős szökését követően titkos és fondorlatos szervezkedéssel áll bosszút áll. A főhős egy ártatlannak mondott polgári személyből lényegében egy ügyes, magánnyomozói-titkosszolgálati háttértudással, illetve alvilági kapcsolatokkal is rendelkező, többször személyiséget cserélő “háttérben szervezkedővé” alakul – ilyen szintű identitásváltozás kellő ismeretek és gyakorlás nélkül a valóságban nemigen képzelhető el. A főhős konspirációs tudása inkább “ösztönösnek” tűnik, mintsem tanultnak, ami felveti, hogy a valóságban egy ilyen személyről lehetne-e ártatlanságot feltételezni az összeesküvésben való részvétel kapcsán, ami miatt elítélték, illetve mindez a származás, a családi, illetve a szociokulturális háttér vizsgálatát is indokolttá tenné.

A műben jellemző mozzanat az identitásváltás, illetve identitásváltozás. A főhős a börtönből kikerülve több különböző magas rangú méltóságnak mutatva magát kerül közel magas társadalmi státuszba került ellenségeihez. Ilyen jellegű viselkedést valósítanak meg kreált karakterrel és múlttal rendelkező fedett nyomozók, akik titkos küldetést hajtanak végre. A kreált álidentitás alkalmazása jellemző még azokra a csalókra is, akik különböző személyeknek, illetve szervezetek képviselőinek adva ki magukat valósítanak meg bűncselekményeket naív, hiszékeny, tájékozatlan áldozataik kárára. A főhős úri-nemesi identitásának eljátszását gyengítő körülmény, hogy közel másfél évtizedes börtönbüntetés után a való életben nehezen képzelhető el, hogy valaki erős személyiséggel és vagyonnal térjen vissza a társadalmi életbe, és méltóságos személyként hitelesen viselkedjen – a mű cselekményében tehát alapvetően egy trükkös csaló szemlélete tükröződik leginkább – aki a mű keretei között “jó ügyért”, illetve “érthető okból” cselekszik.

A főhős személyiségében tehát feltételezhetően eleve ott a “szervezkedésre való hajlam”, és ezt a hajlamát, legalábbis a mű kontextusában, “pozitív irányúan”, az “igazság szolgálatában”, illetve az “igazságszolgáltatás érdekében” hasznosítja. A főhős szerint, aki a másik személynek mély fájdalmat okoz, az a fájdalomokozással arányos büntetést érdemel, azaz nem méltó gyors kivégzésre, mint ahogy az történik a világi igazsságszolgáltatásban ott, ahol a halálbüntetés engedélyezett, illetve bevett gyakorlat. Hogyan lehetséges az, hogy egy alvilági konspirációs módszereket alkalmazó, alvilági körökkel kapcsolattartó személyben ilyen erősen él az igazság, illetve az igazságosztás iránti vágy – amit úriemberi módon, megfontoltan, lassan és célzottan hajt végre? A főhős ilyen értelemben egy kettős és ellentmondásos karakter, akiben egyszerre van jelen az “alvilágiságra” és a “jóságra” való hajlam.

A mű lényegében arról szól, hogy a mű főhőse egy igazságtalannak beállított helyzet miatt kizárólagosan a bosszúnak szenteli életét – azaz cselekedeit és gondolkodását kizárólag a bosszú, a mások elleni, jogosnak, szükségesnek és arányosnak hitt támadás határozza meg, erre teszi fel az életét. A főhős számára lényegében rögeszmévé és mániává válik az “igazságszolgáltatás” – ami szintén egy patológiás körülmény. Az igazságosztás közben „nyakig elmerül” az alvilági életben: gondolkodásmódja konsprációssá, kapcsolatrendszere alvilágivá válik. A főhős felderíti ellenségei életét, és keresi azokat a problémás, titkolt körülményeket életükben, amelyeket kihasználva ártani, fájdalmat okozni tud nekik. Ez a fajta “ragadozó” beállítódás önző és gátlástalan személyekre jellemző – szemben a segítő beállítódású személyek látásmódjával és értékrendjével, akik fejlesztő és építő szándékkal mutatnak rá a személyiség gyenge pontjaira.

A jogos és igazságos magán-igazságszolgáltatás körülményét relativizálja, illetve rontja az a körülmény, hogy bizonyos személyiségzavarok, illetve más pszichiátriai problémák esetén az egyén rendre másról feltételezi, illetve másnak tulajdonítja tévesen azt a támadó szándékot, illetve károkozást, ami miatt ő sértettnek és ingerültnek érzi magát – és ami miatt támadó viselkedésűvé válik, és bosszút áll. A személyiségzavaros egyén szemlélettorzultságát jellemzi, hogy érdemi teljesítmény nélkül is tiszteletet vár el másoktól, és jogosnak tartja agresszív fellépését, kreált indokra alapozva jogtalan menyilvánulásait. Az ilyen egyén önmaga leértékelése helyett, hamis felsőbbrendűség-tudat és torz helyzetértékelése birtokában, a másikat nézi le és támadja meg – adott esetben azt, aki reálisan ítéli meg a helyzetet, illetve személye problémásságát, viszont nem lép fel agresszíven.

A “bűnös kompánia” tagjai, akik ellen “műveleti tevékenység” zajlik, a társadalom elitjébe tartozó személyek, akiket a főhős egzisztenciális, illetve morális csődbe taszít. A mű befejezésében a főhős szerelmével elhagyja azt a társadalmi közeget, amelyben a főhős magát úriembernek láttatva és az elitbe beépülve tudta az őt börtönbe juttatókat kompromittálni és tönkretenni. A szerző ezzel azt sugallja, hogy a főhős, bár lehetne az elit része, de nem akar a tagja lenni ennek a hazug, nem valódi érdemeken alapuló elit miliőnek, nem akar a része lenni ennek a látszatokra épülő világnak, amelyben könnyedén elhiszik valakiről a megjelenése és bemondása alapján, hogy úriemberről van szó. Az elit világból való kilépés döntését gyengíti, hogy a főhős ebben a világban sikert sikerre halmoz, tekintettel arra, hogy a társadalmi körülmények lehetővé teszik a csaló viselkedés eredményes megvalósítását.

A mű értékelése:

A mű egy súlyosan problémás személyiséget tesz pozitív “igazságosztó” szereplővé, illetve alvilági konspirációs tevékenységet és módszereket pozitív körülményekké. A mű főhőse a maga módján és módszereivel bizonyos értelemben “különleges teljesítményre képes”,  “kiemelkedőt alkot” – csakhogy amit csinál, azok önbíráskodó, alvilági cselekmények leplezett és ügyesen szervezett elkövetése a felvilágban. A főhős ezért magának magas státuszt, nemesi címet vindikál – azt feltételezve, hogy a magas szintű teljesítmények, legyenek azok bármilyen jellegűek, ekvivalensek egymással, sőt, az ügyesen leplezett szervezkedés “érdekesebb”, “izgalmasabb”, illetve “jobban érdemes” figyelemre, mint az őszinte, nyílt viselkedés és kiállás. Tekintve azonban, hogy a főhős az “alvilági módszerek alkalmazásában” ügyes, a “fekete gróf” szimbolikus megjelölése a logikus, azzal a megjegyzéssel, hogy az ilyen jellegű feltörekvés beteg, torz világot eredményez.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Más vagyonát megszerezve és felhasználva jut előnyökhöz és áll bosszút Jókai Az arany ember című regényének főhőse.

Trükkös szervezkedéssel próbálja megszerezni más vagyonát Conan Doyle A sátán kutyája című művének elkövetője.

A városi közügyek szintjén zajló manipulációt és háttérből irányítást, mások eszközként használását mutatja be Móricz Rokonok című regénye.

Egy önbíráskodó „igazságszolgáltató” bosszúhadjárat a tárgya Agatha Christie Tíz kicsi néger regényének.

Az ellene elkövetett igazságtalanság miatt büntető akciósorozatot visz véghez Fazekas Mihály Ludas Matyi című művének címszereplője.

A trón megszerzése miatti cselszövés és a bosszú áll középontjában Shakespeare Hamlet című darabjának.

Franciaországban a Napóleon utáni időkben játszódik Stendhal Vörös és fekete című regénye.

Bűnözőből üzletemberré vált férfin állnak bosszút múltbeli tette miatt Christie Gyilkosság az Orient Expresszen című regényében.

Kicsinyes bosszú miatti cselszövés, ármánykodás jellemzi Laclos Veszedelmes viszonyok című regényének főhőseit.

Ügyeskedő szervezkedés a témája bizonyos előnyök megszerzése érdekében Goethe Faust című művének.

Szélsőségesen eltérő jellemvonások és megnyilvánulások jellemzik Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének címszereplőit.

Záró megjegyzés:

Az irodalmi művek a háttérből történő cselszövést rendre “kicsiben”, egy mikroközeg keretein belül, adott esetben társasági, családi szinten mutatják be, és rendre kimarad, hogy cselszövő egyének, illetve ilyen személyekből álló csoport hatalomhoz jutva milyen pusztítást tudnak véghezvinni. Ilyen, a fennálló rendszert felforgató, a rendszer gyengeségeivel visszaélő csoportok voltak a szélsőséges ideológiával, torz világképpel rendelkező, „földalatti” mozgalmakból kialakult 20. századi totalitárius diktatúrákat megszervező pártok is. A szélsőséges pártok súlyosan korlátolt és torzult szemléletű vezetői rendre meg voltak győződve tetteik jogosságáról, és hiányzott belőlük a kételkedés és a mérlegelés képessége, illetve a “realitásérzék” mind önmaguk tevékenysége, mind a valóság vonatkozásában.

Utoljára módosítva: 2020. 12. 03.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s