A Pál utcai fiúk, avagy az értelmetlen küzdelem megalázó jellege

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Megjelenés éve: 1907
Stílus / műfaj: szépirodalom / kaland, dráma
Korosztály: ifjúsági
Kulcsszavak / témakörök: kisszerűség, értelmetlenség, hasztalanság, kirekesztés, lejáratás

A mű jelentősége, ismertsége:

Molnár Ferenc műve világhírű magyar ifjúsági regény. A regény világszerte kötelező vagy ajánlott olvasmány számos ország közoktatásában. A regényt többször megfilmesítették, illetve több zenés színdarab is készült a regény alapján. A mű sokak számára leginkább a hősiességről és a “hazaszeretetről” szól.

pal_utcai_fiuk

A mű rövid tartalmi kivonata:

A történet a 19. század végén Budapest egyik belső kerületében játszódik. Középiskolás fiúk egy csoportja az iskolai nap végéhez közeledve közgyűlésre készülődik a grundon. Az iskolából hazafelé tartva a fiúk arról beszélnek, hogy a rivális fiúcsapathoz tartozó Pásztor testvérek elvették a fiatalabb és gyengébb fiúktól a játékgolyóikat. Boka szerint ez a helyzet tűrhetetlen, valamit tenni kell. A közgyűlés előtt elsőként a helyszínre érkező Nemecsek észreveszi, hogy a vörösingesek vezetője elviszi a grund fő erődjének zászlóját. A közgyűlésen Bokát megválasztják elnöknek, néhány szavazatot kap Geréb is. Nemecsek továbbra is, a csapatban egyetlenként, a közlegény szerepét tölti be.

Boka úgy dönt, hogy viszonozzák a látogatást és elmennek a vörösingesekhez néhányan. Másnapra haditervet dolgoz ki, az akcióban rajta kívül Csónakos és Nemecsek vesz részt. A fiúk bejutnak a füvészkertben található szigetre, ahol felfedezik a vörösingesek fegyverraktárát. A rivális fiúk között felfedezik csapattársukat, Gerébet, aki a vörösingeseket akarja beengedni a grundra. Boka és Nemecsek otthagynak egy cetlit. A vörösingesek észreveszik, hogy ott jártak és üldözőbe veszik őket. Nemecsek kétszer is vízbe kerül az este folyamán, de végül a fiúkat nem kapják el.

A következő nap az iskolában a fiúk egyik tanára, Rácz magához hívatja a gittegylet tagjait, elkobozza a gittet, és feloszlatja a szerveződést. Nemecsek szerez újabb adag gittet, ezért a fiúk úgy döntenek, hogy délután közgyűlést tartanak. Nemecsek a közgyűlés alatt észreveszi, hogy a vörösingesekhez átállni akaró Geréb a grund őréhez, Janóhoz megy. Nemecsek ekkor szó nélkül távozik, hogy kihallgassa a beszélgetést, társai, akik nem tudják, hogy miért ment el, árulónak nevezik és kizárják az egyletből, nevét kis betűvel írják be az egylet könyvébe.

Nemecsek titokban egyedül elmegy a vörösingesekhez Gerébet követve, és a közgyűlés alatt felfedi kilétét. Áts Feri Nemecseket bevenné a csapatba, de ő nem akar áruló lenni. A vörösingesek büntetésül a hideg vízbe nyomják Nemecseket, majd tisztelegnek neki. Áts ezt követően felelősségre vonja a Pásztor testvéreket a golyók elvétele miatt, mert ezt korábban megtiltotta a csapattagoknak – büntetésül az erőszakos viselkedésű fiúknak is bele kell merülniük a tóba.

Boka a grundon összegyűlt Pál utcai fiúk csapatában elmondja, hogy a vörösingesek meg akarják szerezni a grundot, ezért fel kell készülniük egy esetleges támadásra.Boka ismerteti a haditervet, azt, hogy kinek hol lesz a helye, Nemecseket pedig hadsegédjének nevezi ki, ami értetlenséget okoz a fiúk körében. Ezt követően hadgyakorlatot tartanak. A hadgyakorlat előtt Geréb, megbánást tanúsítva elmegy a grundra és szeretné, ha visszavennék a csapatba, de Boka elutasítja kérését. Boka a hadgyakorlat után hazakíséri a beteg Nemecseket, aki másnap már nem is tud iskolába menni.

Geréb levélben kéri a Pál utcai fiúktól, hogy vegyék vissza őt a csapatba, a fiúk úgy döntenek, hogy megbocsátanak neki és visszaveszik. A vörösingesektől küldöttség érkezik, a fiúk egyeztetik a harc szabályait: háromféle módon, homokbombával, lándzsával vagy birkózva lehet küzdeni. Akit birkózásban kétvállra fektetnek, az más módokon küzdhet csak tovább. Két személy egy személyre nem támadhat, csapatok csapatok ellen viszont igen. A támadás időpontját másnap délután három órára tűzik ki.

Az összecsapás délutánján megérkeznek a vörösingesek két irányból. A vörösingesek két részre oszlott csapata nem egyszerre támad, emiatt a második csapat a Pál utcaiak teljes csapatával találja szemben magát. Áts Feri ekkor ki akarja szabadítani a kunyhóból az oda bezárt vörösingeseket, de a betegen odaérkező Nemecsek két vállra fekteti. A csatát így a Pál utcai fiúk nyernek meg. Az otthonról titokban elszökött Nemecseket édesanyja ölében viszi haza a grundról, a Pál utcai fiúk elkísérik őt. Boka és Áts Feri is meglátogatják a kis hőst, a gittegylet tagjai pedig utólag bocsánatot kérnek a fiútól az elkövetett hibáért, a kizárásért és az árulónak minősítésért. A fiúk Nemecseket kapitánnyá választják.

A vörösingesek közgyűlést tartanak a szigeten, ahol Áts Feri helyett az idősebbik Pásztort választják meg vezetőnek. A szigetre érkező füvészkert őre közli a fiúkkal, hogy el kell hagyniuk a szigetet, mert túlságosan hangosak, a hidat pedig lezárják. A lázas, félrebeszélő Nemecsek végül meghal. A grundra visszatérő Boka megtudja Janótól, hogy a grundot felszámolják és beépítik, az építkezés már másnap elkezdődik.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű a Pál utcai fiúk és a vörösingesek vetélkedéséről szól. A vörösingesek agresszívebbek, kezdetben ők vannak fölényben: néhány vörösinges elvesz néhány Pál utcai fiútól játékgolyókat, a Pál utcai fiúkhoz tartozó Geréb a vörösingesekhez megy és őket próbálja segíteni, illetve a vörösingesek a szigetüket képesek hatékonyan megvédeni, az oda merészkedő Pál utcai fiúkat üldözőbe veszik vagy megbüntetik. Idővel azonban változik a helyzet: Geréb megbánja tettét, és a Pál utcai fiúkhoz szeretne ismét csatlakozni, a fiúk készülnek az összecsapásra, haditervet készítenek, majd meg is nyerik végül a csatát. Nemecsek lenézett emberből hőssé válik a mű végén, azonban meghal. A hős fiú betegsége és halála háttérbe szorítja a két fiúcsapat között az ellenségeskedést – ami ráadásul teljesen felesleges és hiábavaló volt, hiszen a grundot beépítik, az tehát egyik csapaté sem lehet.

A mű kritikája:

Tizenéves fiúk viselkedési sajátossága, hogy szeretnek többnyire azonos életkorú és nemű társaikkal „bandázni”, illetve szeretnek a felnőttek elől elvonulni, valamiféle búvóhelyet kialakítani maguknak, ami csak az övék, és ahová másoknak nincs bejárása. Teszik a fiatalok mindezt abból a célból, hogy egy külön világot építsenek maguknak, illetve hogy megtanuljanak közösségként működni, önálló szabályok kialakítása mellett. A Pál utcai fiúk világa a kiskamaszok „bandázós” korszakát idézi. A tizenévesek „csoportosuló” és „elvonuló” viselkedése a műben egy drámai szituációba és egy mindössze néhány utcányi területet magában foglaló mikroközegbe lett belehelyezve.

A mű központi mozzanata egy “játszótérrel”, illetve annak megszervezésével vagy megtartásával kapcsolatos csata és verekedés. A műben a helyzet békés rendezése, adott esetben a két csoportnak a területen való megosztozásának lehetősége fel sem merül  – ennek megfelelően a két csapat közötti tárgyalás nem a lehetséges megegyezésről, hanem a csata és verekedés szabályairól szól. A műben lényegében folyamatosan fenyegetettség, illetve “hadikészültség” van, aminek következtében a csapatok “militarizálódnak”, illetve a viszonylagos demokratikus viszonyok “parancsuralmi”, illetve katonai jellegű rendszerbe változnak át.

A vörösingesek Füvészkertben található törzshelye egy mesterségesen kialakított természeti közeg nagyvárosi környezetben, ahová el lehet vonulni a nyüzsgés és az “árgus tekintetek” elől. míg a Pál utcai fiúk grundja egy fatelep, ahol a kivágott fák rendezett halmokba vannak rakva, “utcahossznyi” mennyiségben. Míg a vörösingesek búvóhelye egy “békés”, természetközeli hely, addig a Pál utcai fiúkhoz kötődő fatelepének kivágott fái már agresszív és drasztikus, erdőgazdálkodásnak nevezett természetrombolásra utalnak. A vörösingesek agresszív világához a fatelep jobban illik, míg a Pál utcai fiúknak inkább való a kis sziget. A két fiúcsapat azonban végül mindkét “paradicsomból” kiűzetik.

A mű fűszereplőinek lényegében folyamatos fenyegetettségben és büntetésben kell élniük: fenyegetik, sértik őket a vörösingesek, amire ők folyamatosan reagálnak, energiájukat és idejüket a “harci készülődés” köti le. A A Pál utcai fiúk egy részéhez, akik a gittegylet tagjai, az iskolában is negatívan viszonyulnak: az egyik tanáruk feloszlatja a gittegyletet, elkobozza az egylet vagyonát, holott az egylet nem problémás célú szerveződés, a gittrágással nem ártanak a fiúk senkinek. A szankciók legnagyobb vesztese Nemecsek, akit a legtöbbször büntetnek meg és aláznak meg a műben – miközben azért elismerik bátorságát és hősiességét is. Büntetésnek fogható fel az, hogy a fiúkat megfosztják kedvelt játéktereiktől.

Sajátos körülmény a műben, hogy a gimnazistaként emlegetett fiúk értelmi szintje inkább az általános iskolások szintjén van. Az alacsony értelmi színvonalat jelzi a fiúk alacsony szintű elvonatkoztató képessége, hiszen a Pál utcai fiúk számára a lakóhelyük közelében található grund, egy szűk lokális tér a “haza” – és nem törődnek azzal, hogy a grundon túl is van élet, sőt sokkal fontosabb kérdések is léteznek annál, mint amit ők a maguk számára ott és akkor problémaként azonosítanak. A korlátoltságból adódó szűk látókörű beállítódás miatt a mű szereplői nem képesek kilátni kicsiny világukból, nem foglalkoznak a “kinti világ” nagyobb léptékű és jelentőségű történéseivel.

A mű problémás vonatkozása a gimnazistának beállított fiatalok egy részének egyleti szerveződése, a „gittegylet”, amely kifejezést olyan szervezet vagy intézmény megjelölésére szokás használni ironikusan, amely nem végez értelmes, illetve érdemi tevékenységet. A gittegylet arra szerveződik, hogy az ablak szigetelésére használatos gittet kikaparják a keretből, és folyamatosan, egymásnak továbbadva rágcsálják, hogy puha maradjon. Ilyen komolytalan tevékenységben nem gimnazisták, hanem legfeljebb értelmi fogyatékosok lelhetik örömüket – a műben a fiúk viszont ezt komolyan veszik, ahogy komolyan veszik az egyleti társak azt is, hogy téves feltételezés alapján, a másik fél meghallgatása nélkül, azaz egyoldalúan és bizonyos értelemben önkényesen árulónak nyilvánítsák egyik társukat.

A mű sajátos körülménye, hogy a legbátrabb, leghősiesebb, legjellemesebb, legönfeláldozóbb ember, akinek a Pál utcai fiúk a legtöbbet köszönhetik, a gyenge testalkatú Nemecsek, akit társai nem tartanak nagyra: a csapatban ő egyedül a „közlegény”, és ő az, akit megalapozatlanul árulónak nyilvánítanak egyleti társai. Az írói koncepció lényegében megalázza Nemecseket azzal, hogy olyan társak közé helyezi, akiknek valóságmegítélése súlyosan problémás, hiszen lenéznek, illetve jelentősen alábecsülnek egy olyan jellemes személyt, aki sokat tesz a csapatért, illetve végül életét adja a grundért – megalázó módon, teljesen feleslegesen.

A mű értékelése:

A mű két fiúcsapat közötti ellenségeskedésről, illetve egy “mikroháborúról” szól,  amelynek során egy csapat alapvetően békés fiú egy hősies “csatában” legyőzik azokat, akik kezdetektől fogva erőfölényben voltak velük szemben. A fiúk közül Nemecsek karaktere emelkedik ki jellem és hősiesség terén – viszont ő egy szerencsétlen karakter, akit szinte mindenki lenéz, és aki végül meghal. A szerző a műben nem csak Nemecseket alázza meg a gyenge fizikumú, lenézett fiú sorsának “végzetes” alakításával, hanem a regény minden fiatal szereplőjéből “hülyét csinál”, hiszen kiderül, hogy a grundot beépítik – a lokális jellegű, “kisszerű” küzdelem, a területvédelem, illetve a területfoglalás szándéka tehát teljesen hiábavaló és hasztalan volt. A szerző a műben a fiataloktól elveszi a “játszóterüket” – a műből tehát hiányzik az értelmes perspektíva.

A művel összefüggésbe hozható más regények:

Fiúcsapatok ellenségeskedéséről szól Golding A Legyek Ura című regénye, melyben Röfi Nemecsekhez hasonló szerencsétlen karakter.

Fiatal fiúk viselkedését mutatja civilizálatlan természeti közegben Fekete István Tüskevár regénye.

Erényes személyek, illetve fiatalok cinikus módon történő megalázását mutatja be Sade Justine és Laclos Veszedelmes viszonyok című regényei.

Egy összetartó és kitartó csapat nyer csatát reménytelennek látszó küzdelemben Gárdonyi Egri csillagok című regényében.

Záró megjegyzés:

A „világ”, egy ország vagy egy térség sorsát érintő, pozitív irányú változtatások iránti küzdelem nagyszerű, nemes, lelkesítő – és nem utolsósorban: a mai világban szükséges, sőt lényegében kényszerű – küldetés lehet fiatalok és felnőttek számára egyaránt, szemben egy kisszerű, értelmetlen és haszontalan csatározással, valamint tevékenységgel, aminek nincs igazán jelentősége. A “nagyszerű” küzdelmekre azonban fel kell készülni mind „fejben”, mind fizikai kondícióban – a kisszerű körülményeket bemutató, fiatalokat lejárató, gyengének és butának mutató művek azonban éppen ettől a lehetőségtől távolítanak el. Küzdelemre pedig nincs is szükség ott, ahol a felek nem démonizálják egymást, illetve meg tudnak egymással békésen és reális módon, józan megfontoltság mellett egyezni.

 

Utoljára módosítva: 2019. 12. 09.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s