A Pál utcai fiúk, avagy hiábavaló küzdelem magánterület illegális használatáért

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Megjelenés éve: 1907
Stílus / műfaj: szépirodalom / kaland, dráma
Korosztály: ifjúsági

Az elemzés adatai:

Kulcsszavak / témakörök: bandázás, ellenségeskedés, agresszió, árulás, kémkedés, nacionalizmus, kompromittálás
Érintett kultúr- és tudományterületek: polgári jog, történelem, pszichológia, településrendezés, pedagógia

A mű jelentősége, ismertsége:

A Pál utcai fiúk egy világhírű magyar ifjúsági regény. A számos nyelvre lefordított regény kötelező vagy ajánlott olvasmány számos ország közoktatásában. A regényt többször megfilmesítették, illetve több zenés színdarab is készült a regény alapján.

pal_utcai_fiuk

A mű rövid tartalma:

A 19. század végén Budapest egyik belső pesti kerületében játszódó történetben középiskolás fiúk egy csoportja az iskolai nap végéhez közeledve közgyűlésre készülődik a grundon. Az iskolából hazafelé tartva a fiúk arról beszélnek, hogy a rivális fiúcsapathoz tartozó Pásztor testvérek elvették a fiatalabb és gyengébb fiúktól a játékgolyóikat. Boka, a csapat vezetője szerint ez a helyzet tűrhetetlen, valamit tenni kell. A közgyűlés előtt elsőként a helyszínre érkező Nemecsek észreveszi, hogy a vörösingesek vezetője elviszi a grund fő erődjének zászlóját. A közgyűlésen Bokát megválasztják elnöknek, néhány szavazatot kap Geréb is. Nemecsek továbbra is, a csapatban egyetlenként, a közlegény szerepét tölti be.

Boka úgy dönt, hogy viszonozzák a látogatást és elmennek a vörösingesekhez néhányan. Másnapra haditervet dolgoz ki, az akcióban rajta kívül Csónakos és Nemecsek vesz részt. A fiúk bejutnak a füvészkertben található szigetre, ahol felfedezik a vörösingesek fegyverraktárát. A rivális fiúk között felfedezik csapattársukat, Gerébet, aki a vörösingeseket akarja beengedni a grundra. Boka és Nemecsek otthagynak egy cetlit. A vörösingesek észreveszik, hogy ott jártak és üldözőbe veszik őket. Nemecsek kétszer is vízbe kerül az este folyamán, de végül a fiúkat nem kapják el.

A következő nap az iskolában a fiúk megbeszélik, hogy délután találkoznak a grundon. A tanórák a fiúk egyik tanára, Rácz a tanári szobájába hív 6 fiút.  Rácz elmondja: a tudomására jutott, hogy a fiúk valamilyen egyletet alapítottak, és erről szeretne informálódni. A fiúk bevallják, hogy gittgyűjtő egyletet alapítottak, az ablakkeretekből kikapart gittet gyűjtik, és azt rágcsálják, hogy a gitt puha és rugalmas maradjon. Az egyletnek saját piros-fehér-színű zászlója van, amin a “Rabok továb nem leszünk” jelmondat olvasható. Rácz feloszlatja a szerveződést, elkobozza az egylet vagyonát, és megtiltja, hogy a fiúk újraalapítsák az egyletet. Nemecsek a meghallgatás közben kikapar a tanári szoba ablakából egy újabb adag gittet, ezért a fiúk úgy döntenek, hogy délután közgyűlést tartanak.

A gittegylet tagjainak a grundon megtartott közgyűlésének megkezdése után Nemecsek észreveszi, hogy a vörösingesekhez átállni akaró Geréb a grund őréhez, Janóhoz megy. Nemecsek ekkor szó nélkül távozik, hogy kihallgassa a beszélgetést. Geréb megpróbálja szivarral és pénzzel megvesztegetni a tótot, hogy segítsen a Pál utcai fiúkat elűzni a grundról. A gittegyleti tagok közben úgy döntenek, hogy titkos egyletként folytatják tovább tevékenységüket, a visszaérkező Nemecseket pedig arra szólítják fel, hogy tegyen velük közös esküt. Nemecsek Bokát keresi és nem tesz esküt, társai árulónak nevezik és kizárják az egyletből.

Nemecsek titokban egyedül elmegy a vörösingesekhez Gerébet követve, és a vörösingesek megbeszélése alatt felfedi kilétét. Áts Feri Nemecseket bevenné a csapatba, de ő nem akar áruló lenni. A vörösingesek büntetésül a hideg vízbe nyomják Nemecseket, majd tisztelegnek neki. Áts ezt követően felelősségre vonja a Pásztor testvéreket a golyók elvétele miatt, mert ezt korábban megtiltotta a csapattagoknak – büntetésül az erőszakos viselkedésű fiúknak is bele kell merülniük a tóba.

Boka a grundon összegyűlt Pál utcai fiúk csapatában elmondja, hogy a vörösingesek meg akarják szerezni a grundot, ezért fel kell készülniük egy támadásra. Boka ismerteti a haditervet, azt, hogy kinek hol lesz a helye, Nemecseket pedig hadsegédjének nevezi ki, ami értetlenséget okoz a fiúk körében. Ezt követően hadgyakorlatot tartanak. A hadgyakorlat előtt Geréb, megbánást tanúsítva elmegy a grundra és szeretné, ha visszavennék a csapatba, de Boka elutasítja kérését. Boka a hadgyakorlat után hazakíséri a beteg Nemecseket, aki másnap már nem is tud iskolába menni.

Geréb levélben kéri a Pál utcai fiúktól, hogy vegyék vissza őt a csapatba, a fiúk úgy döntenek, hogy megbocsátanak neki és visszaveszik. A vörösingesektől küldöttség érkezik, a fiúk egyeztetik a harc szabályait: háromféle módon, homokbombával, lándzsával vagy birkózva lehet küzdeni. Akit birkózásban kétvállra fektetnek, az más módokon küzdhet csak tovább. Két személy egy személyre nem támadhat, csapatok csapatok ellen viszont igen. A támadás időpontját másnap délután három órára tűzik ki.

Az összecsapás délutánján megérkeznek a vörösingesek két irányból. A vörösingesek két részre oszlott csapata nem egyszerre támad, emiatt a második csapat a Pál utcaiak teljes csapatával találja szemben magát. Áts Feri ekkor ki akarja szabadítani a kunyhóból az oda bezárt vörösingeseket, de a betegen odaérkező Nemecsek két vállra fekteti. A csatát így a Pál utcai fiúk nyerik meg. Az otthonról titokban elszökött Nemecseket édesanyja ölében viszi haza a grundról, a Pál utcai fiúk elkísérik őt. Boka és Áts Feri is meglátogatják Nemecseket. A gittegylet tagjai utólag bocsánatot kérnek a fiútól az elkövetett hibáért. A fiúk Nemecseket kapitánnyá választják.

A vörösingesek közgyűlést tartanak a szigeten, ahol a csapattagok Áts Feri helyett az idősebbik Pásztort választják meg vezetőnek. A szigetre érkező füvészkert őre közli a fiúkkal, hogy el kell hagyniuk a szigetet, mert túlságosan hangosak, a hidat pedig lezárják. A lázas, félrebeszélő Nemecsek végül meghal. A grundra visszatérő Boka megtudja Janótól, hogy a grundot felszámolják és beépítik, az építkezés már másnap elkezdődik.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű a Pál utcai fiúk és a vörösingesek közötti gyermekháborúról szól. Kezdetben az agresszív vörösingesek vannak fölényben: néhány vörösinges elvesz néhány Pál utcai fiútól játékgolyókat, Áts Feri a grundról ellopja a Pál utcai fiúk zászlóját, a Pál utcai fiúkhoz tartozó Geréb a vörösingesekhez pártol, továbbá a vörösingesek a szigetüket képesek hatékonyan megvédeni, az oda merészkedő Pál utcai fiúkat üldözőbe veszik vagy megbüntetik. Idővel azonban változik a helyzet: Geréb megbánja tettét, és a Pál utcai fiúkhoz szeretne ismét csatlakozni, a fiúk készülnek az összecsapásra, haditervet készítenek, majd meg is nyerik végül a csatát. Nemecsek lenézett személyből és árulóból hőssé és kapitánnyá válik a mű végén, azonban meghal. A hős fiú betegsége és halála háttérbe szorítja a két fiúcsapat között az ellenségeskedést – ami ráadásul teljesen felesleges és hiábavaló volt, hiszen a grundot beépítik, az tehát egyik csapaté sem lehet.

A mű elemzése:

A mű a 19. század végén játszódik és a 20. század elején íródott – néhány évvel az első világháború kirobbanása előtt. A több kontinensre kiterjedő háború a “központi hatalmak” és az “antant” szövetségi rendszerek kialakulásával hozható összefüggésbe: az antant alapvetően régi, míg a központi hatalmak új gyarmatosítókat foglalt magában. A két csoportosulás közötti érdekellentét vezetett végül globális fegyveres konfliktushoz, majd egy olyan békekötéshez, aminek következménye egy újabb világháború lett. Az első világháború nem csak földrajzi kiterjedtség, hanem a haditechnikai fejlesztések, és ezzel összefüggésben az áldozatok száma miatt is szintugrást jelentett a korábbi háborúkhoz képest. A regény légkörét az agresszió és a háborúskodás határozza meg – ami a műben “gyerekes” szintre lett leszállítva, illetve “gyerekes” közegbe lett beágyazva.

Tizenéves fiúk viselkedési sajátossága, hogy szeretnek többnyire azonos életkorú és nemű társaikkal “bandázni”, illetve szeretnek a felnőttek elől elvonulni, valamiféle búvóhelyet kialakítani maguknak, ami csak az övék, és ahová másoknak nincs bejárása. Teszik a fiatalok mindezt elsősorban abból a célból, hogy önálló világot alakítsanak ki maguknak, hogy megtanuljanak közösségként működni, önálló szabályok kialakítása mellett. A Pál utcai fiúk világa a kiskamaszok “bandázós” időszakát idézi. A tizenévesek “elvonuló” viselkedése a műben egy drámai szituációba és egy mikroközegbe lett belehelyezve. A mű tartalmi keretei között a Pál utcai fiúk nem tudnak normális közösségként működni, tekintettel az állandó fenyegettségre, illetve a kialakult hadihelyzetre.

A “grundot”a fiúk “magukénak”, illetve bizonyos értelemben “otthonuknak” érzik, és ragaszkodnak hozzá, “foggal-körömmel” küzdve a területért. A grund ugyanakkor jogi szempontból nem közterület, hanem egy magántulajdonban álló ingatlan, ami kerítéssel van körbezárva, és amit tulajdonosa fatelepként, kivágott farönkök tárolására és feldolgozására használ. A Pál utcai fiúk a területen illegálisan, azaz nem jogszerűen tartózkodnak, hiszen játszóterük használata vonatkozásában nem rendelkeznek a telektulajdonos engedélyével. Sajátos körülmény, hogy míg a vörösingesek törzshelye egy mesterségesen kialakított természetközeli közeg, addig a Pál utcai fiúk grundján kivágott fák vannak rendezett halmokba rakva. A kivágott fák a természetbe való “kitermelő” beavatkozásra és az abból “kapitalista módon” történő haszonszerzésre utalnak. A vörösingesek agresszív, szerzésen és elvételen világához a fatelep jobban illik, míg a Pál utcai fiúkhoz inkább való lenne a békés sziget.

A mű központi mozzanata a grundért vívott harc: a Pál utcai fiúk részéről a terület megtartása, a vörösingesek részéről pedig annak erőszakos úton, rablással történő megszerzése. A mű légkörét az ellenségeskedés, illetve a “hadihelyzet” hatja át. A két fiúcsapat tagjaiban a helyzet békés rendezésének lehetősége fel sem merül. A két csapat közötti tárgyalás nem a lehetséges megegyezésről, hanem a csata szabályairól szól – egyetlen fiatal sem veti fel, hogy miért “háborúznak” egymással, ahogy az sem opció az ellenérdekelt felek számára, hogy felnőtteket avassanak be a helyzetbe a békés megoldás érdekében. A “hadviselő felek” a “nagy csata” előtt a küzdelem minden részletét egyeztetik, még a támadás pontos időpontját is, ami “úriemberek” megegyezésének benyomását kelti – ugyanakkor a vörösingesek nem igazán úriemberként viselkednek a műben.

A regény alapján készült, 1969-ben bemutatott film modern előzetese

A műben az agresszió sajátos ívet fut be: a Pásztor testvérek golyórablása, és Áts Ferinek a grundra történő titokban való behatolása, kémkedése és zászlólopása agresszív, sértő megnyilvánulás. A fair play alapon zajló csatározásnál az agresszió már “mederbe terelt”, végül pedig az ellenséges felek Nemecsek betegsége miatt kibékülnek. A vörösingesek hozzáállása a mű során jelentősen változik, ugyanakkor a “ragadozó” beállítottságú, szemléletű személyekre a “fair play” nem jellemző, sokkal inkább a kifigyelés, a lesben állás, a váratlan rajtaütés, a gyenge pontok kihasználása, valamint a legyengítés, az önbecsülés eltiprása, a függő és megalázó helyzetbe hozás, a szolgaságba kényszerítés, azaz a másik kihasználása, eszközként használása. A műben ilyen jellegű cselekményekre nem kerül sor, sőt, a folyamat az egyenrangúság irányába tart.

A mű fűszereplőinek lényegében folyamatos fenyegetettségben és büntetettségben kell élniük: fenyegetik, sértik őket a vörösingesek, amire ők folyamatosan reagálnak, energiájukat és idejüket a “harci készülődés” köti le. A Pál utcai fiúk egy részéhez, akik a gittegylet tagjai, az iskolában is negatívan viszonyulnak: az egyik tanáruk feloszlatja a gittegyletet, elkobozza az egylet “vagyonát”. A szankciók legnagyobb vesztese Nemecsek, akit a legtöbbször büntetnek meg és aláznak meg a műben – hozzátéve, hogy azért elismerik bátorságát és hősiességét is, hiszen Boka hadsegédjének nevezi ki, majd halála előtt megválasztják kapitánynak, de a fiú ezzel a lehetőséggel már nem tud élni. Büntetésnek fogható fel az, hogy a fiúkat megfosztják kedvelt játéktereiktől.

A mű problémás vonatkozása a gimnazistának beállított fiatalok egy részének különös szerveződése, a „gittegylet”, amely kifejezést a mű megjelenése óta olyan szerveződés megjelölésére szokás használni ironikusan, amely nem végez érdemi, illetve értelmes tevékenységet. A gittegylet arra szerveződik, hogy az ablaküveg rögzítésére  használatos, krétaporból és lenolajból álló gyurmaszerű anyagot kikaparják a keretből, és folyamatosan, egymásnak továbbadva rágcsálják, hogy puha maradjon. A gitt rugalmasan, illetve “életben” tartásának feladatához feltehetően a a kenyér készítéséhez szükséges kovász táplálása adhatta az ihletet. A gittrágásban nem gimnazisták, hanem értelmi fogyatékosok lelhetik örömüket – a műben a fiúk viszont ezt komolyan veszik – annyira, hogy az egylet tanári betiltása után a tagok titkos szerveződésként történő működésüket határozzák el. A fiúk téves feltételezés alapján, az érintett meghallgatása nélkül, önkényesen nyilvánítják árulónak Nemecseket – nem gondolkodva el azon, ki árulta el őket a tanárnak.

Figyelemre méltó körülmény, hogy a gittegylet zászlóján a ‘Rabok tovább nem leszünk’ mondat szerepel (a tovább szót egy b-vel írva), ami a forradalmár költő, Petőfi Sándor Nemzeti dal című, 1848-ban írt verse refrénjének egyik sora. A vers felkelésre, fegyveres harcra szólít fel, feltüzelve a hallgatót az elnyomás alól történő erőszakos fellépésre, a felszabadulás, illetve a szabadság és önállóság kivívása érdekében. Az 1848-as európai forradalmak idején ez téma volt, ugyanakkor az osztrák és magyar kormányzat között történt 1867-es kiegyezés következtében ez a téma nem volt aktuális, illetve felvetése “kényes kérdésnek” számított. A gittrágás és a szabadság kivívása nem egy irányba mutató célok: vagy a jelmondat inadekvát, vagy a gittrágás alibi – ebben az esetben feltételezhető, hogy a jelmondat nem helyénvaló, hiszen még az sem állapítható meg, hogy pontosan mire vonatkozik, tekintettel arra is, hogy a fiúk egyáltalán nem politizálnak.

Rácz hagyományos beállítódású, klasszikus tekintélyelvű pedagógus, aki problémásnak ítéli meg a gittegyetlet tevékenységét, a gitt kikaparását az ablakkeretekből, és annak rágását. A fiúk szándékaira nem rákérdezve, a fiúk érzéseivel nem törődve egyoldalúan, bizonyos értelemben önkényesen megszünteti a szerveződést – amely hozzáállás jellemzően diktatórikus, illetve autoriter vezetőkre jellemző. A tanár a mű tartalmi keretei között nem gondolja végig, hogy döntésével, tiltásával a fiúkban milyen hatást vált. Tekintélye csorbát szenved azzal, hogy miközben elveszi a gittegylet “vagyonát”, Nemecsek kikaparja a friss gittet a tanári szoba ablakából, ahogy azzal is, hogy a fiúk úgy döntenek, hogy titkos szerveződésként folytatják tovább tevékenységüket, azaz semmibe veszik tanáruk döntését. A valóságban egy pedagógusnak körültekintőbben kell eljárnia – a megtiltás helyett kérhette volna a fiúkat, hogy ne ablakkeretekből kaparjanak maguknak “rágnivalót”, rongálást elkövetve, hanem vegyenek gittet.

A műben sajátosan alakul egyes jellemes és jellemhibás karakterek sorsa. Nemecsek a műben a legnagyobb hős, ugyanakkor ő egyben a “legszerencsétlenebb” személy is: a gyenge testalkatú, rendre problémás helyzetekbe sodort fiú érdemeit a két csapatvezető ismeri el, társai inkább lenézik. A Pál utcai fiúk között egyedül Nemecsek a „közlegény”, majd ő az, akit megalapozatlanul árulónak nyilvánítanak egyleti társai. A hősies viselkedést mutató fiút végül társai kapitánnyá választják – ugyanakkor vezetőként halála miatt nem tud érvényesülni. A jellemesség vonatkozásában Nemecsekkel ellentétes karakter Geréb, aki árulást követ el, és akinek a csapat idővel megbocsát és akit visszafogad, miközben semmivel nem bizonyította, hogy érdemes a fiúk bizalmára. A kulcsszereplők problémás közösségi megítélése is rossz fényt vet a fiúk értelmi képességeinek láttatására.

A mű érzelmi mélypontja Nemecsek halála. Ha valakinek az ő helyében kellett volna megélnie a regénybeli helyzeteket, az agresszív erőseknek való kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget, többszöri megaláztatást, lebecsülést, illetve alábecsülést érezhetett volna Nemecsek helyében. Ezek olyan súlyos, lelkileg erősen megterhelő helyzetek és érzések, amelyekkel nehéz megküzdenie még egy felnőttnek is. A fiú ráadásul az események sodrásába kerülve nem is tud beszélni az érzéseiről, nincs lehetősége kimondania fájdalmait, nincs lehetőség tisztáznia magát a félreértésekből – illetve amikor a helyzet rendeződhetne, akkor már, összefüggésben az írói koncepcióval is, már késő. Nemecsek ugyanakkor nem csak bátran, hanem vakmerően viselkedik, hiszen “kihívja maga ellen a sorsot”, amikor felfedi magát a vörösingesek között, és akkor is, amikor súlyos betegen a grundra megy, és ráveti magát a vörösingesek vezérére

Sajátos körülmény a műben, hogy a gimnazistaként emlegetett fiúk értelmi szintje inkább az általános iskolások, bizonyos vonatkozásban pedig az értelmi fogyatékosok szintjén van. Az alacsony értelmi színvonalat jelzi a fiúk alacsony szintű elvonatkoztató képessége, hiszen a Pál utcai fiúk számára a lakóhelyük közelében található grund, egy szűk lokális tér a “haza” – és nem törődnek azzal, hogy a grundon túl is van élet, sőt sokkal fontosabb kérdések is léteznek annál, mint amit ők a maguk számára ott és akkor problémaként azonosítanak. A korlátoltságból adódó szűk látókörű beállítódás miatt a mű szereplői nem képesek kilátni kicsiny világukból, nem foglalkoznak a “kinti világ” nagyobb léptékű és jelentőségű történéseivel, leköti őket a belháború.

A műben végül mindkét fiúcsapat “vesztes” lesz, hiszen el kell hagyniuk megszokott, szabadidejük eltöltésére szolgáló zárt és elkülönült terüket – amelyek egyike sem az “övék”: az egyik a tulajdonost kivéve senki más által nem látogatható magántulajdon, a másik pedig bárki által látogatható nyilvános közterület. A városi, nagyvárosi területrendezés sajátossága, hogy a kisgyerekek és szüleik számára játszóterek vannak létesítve, fiataloknak – csapatok vetélkedésére alkalmas – sportpályák, a felnőttek pedig közparkokat látogathatnak – hiányzik viszont az a közeg, ahol olyan “búvóhelyek” vannak kialakítva, ahová a fiatalok elvonulhatnak. A hiányzó közeg miatt a fiataloknak, ha nem mennek ki a (budai) erdőkbe, a vendéglátóipari egységek maradnak együttlétre, ahol, tekintettel az életüket meghatározó, szorongást okozó fenyegetettségre, könnyen a szorongásoldó alkohol fogyasztásának bűvkörébe kerülhetnek, ami által “sajátos” irányt vehet életük.

A mű értékelése:

A mű két fiúcsapat közötti ellenségeskedésről, illetve egy “mikroháborúról” szól,  amelynek során egy csapat alapvetően békés fiú egy hősies “csatában” legyőzik azokat, akik kezdetektől fogva erőfölényben voltak velük szemben. A fiúk közül Nemecsek karaktere emelkedik ki jellem és hősiesség terén – viszont ő egy szerencsétlen karakter, akit szinte mindenki lenéz, és aki végül meghal. A szerző a műben nem csak Nemecseket alázza meg a gyenge fizikumú, lenézett fiú sorsának “végzetes” alakításával, hanem a regény minden fiatal szereplőjéből “hülyét csinál”, hiszen kiderül, hogy a grundot beépítik – a lokális jellegű, “kisszerű” küzdelem, a területvédelem, illetve a területfoglalás szándéka tehát teljesen hiábavaló és hasztalan volt. A szerző a műben megfosztja a fiatalokat “játékterüktől” és “halállal bünteti” a legjellemesebb személyt – megalázó és embertelen módon, értelmes perspektívát nem mutatva.

A művel összefüggésbe hozható más regények:

Fiúcsapatok ellenségeskedéséről szól Golding A Legyek Ura című regénye, melyben Röfi Nemecsekhez hasonló szerencsétlen karakter.

Fiatal fiúk viselkedését mutatja civilizálatlan természeti közegben Fekete István Tüskevár regénye.

Erényes személyek, illetve fiatalok cinikus módon történő megalázását mutatja be Sade Justine és Laclos Veszedelmes viszonyok című regényei.

Egy összetartó és kitartó csapat nyer csatát reménytelennek látszó küzdelemben Gárdonyi Egri csillagok című regényében.

Záró megjegyzés:

A „világ”, egy ország vagy egy térség sorsát érintő, pozitív irányú változtatások iránti küzdelem nagyszerű, nemes, lelkesítő – és nem utolsósorban: a mai világban szükséges, sőt lényegében kényszerű – küldetés lehet fiatalok és felnőttek számára egyaránt, szemben egy kisszerű, értelmetlen és haszontalan csatározással, valamint tevékenységgel, aminek nincs igazán jelentősége. A “nagyszerű” küzdelmekre azonban fel kell készülni mind „fejben”, mind fizikai kondícióban – a kisszerű körülményeket bemutató, fiatalokat lejárató, gyengének és butának mutató művek azonban éppen ettől a lehetőségtől távolítanak el. Küzdelemre pedig nincs is szükség ott, ahol a felek nem démonizálják egymást, illetve meg tudnak egymással békésen és reális módon, józan megfontoltság mellett egyezni.

 

Utoljára módosítva: 2020. 07. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s