Egri csillagok, avagy a háborút elvesztettek alkalmi sikere

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Bornemissza Gergely élete
Megjelenés éve: 1901
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / kaland, romantika, történelmi
Korosztály: ifjúsági / felnőtt

Az elemzés adatai:

Kulcsszavak / témakörök: identitásváltás, társadalmi immunitás-gyengítés, lejáratás, manipuláció, következetlenség, árulás, hűtlenség, leplezés
Érintett kultúr- és tudományterületek: történelem, pszichológia, hadászat,

A mű ismertsége, elismertsége:

Gárdonyi Géza Egri csillagok című, számos kiadásban megjelent regénye a legolvasottabb és legkedveltebb magyar regény, ami külföldön is ismert, számos nyelvre lefordították. A regényből film is készült. A 2003-ban az Egyesült Királyságban megszervezett The Big Read mintájára lebonyolított A Nagy Könyv programsorozaton az Egri csillagok lett ‘Magyarország legkedveltebb regénye’.

egri-csillagok

A mű rövid tartalma:

A regény a mohácsi csatavesztést követő időszakban, az 1500-as évek második harmadában, a részekre szakadt Magyarországon játszódik. A törökök az ország nyugati és keleti része közé ékelődtek be, és a délvidéki Szerémségből kiindulva, a Dunántúl keleti, és az Alföld nyugati részét befolyásuk és ellenőrzésük alatt tartva hódító hadjáratokat indítottak egyrészt nyugatra, Bécs felé, másrészt keletre, Erdély, illetve a felvidéki gazdag magyar bányavárosok irányába, megpróbálva egyúttal elszigetelni egymástól a nyugati “osztrák” és keleti “magyar” országrészt. Ennek a nagyszabású, “országot megosztó” hadműveletnek volt része az egri vár elleni ostrom is.

A regény kezdetén a gyermek Gergelyt kislány barátnőjével, Vicuskával együtt elrabolja egy török, Jumurdzsák, akitől a gyermekek rövid idő alatt sikeresen megszöknek, elkötve a török lovát is. Gergely szülőfalujába, Keresztesfalvára érkezik Dobó István katonáival: Móré Lászlót kerestik, a várpalotai vár urát, aki az ostrom alatt csellel megszökött a várból. Amikor Dobó Gergelyéktől megtudja, hogy a törökök meg akarják támadni a falut, erősítést kér és felkészíti a falut a támadás elleni védelemre. A falut megtámadók között ott van Móré és Jumurdzsák is, akiket sikerül a sikeres védekezés során fogságba ejteni. Dobó felfigyel Gergely bátorságára, ezért megkéri Gergely papot, hogy vigye a fiút Török Bálinthoz Szigetvárra.

Bornemissza Gergely néhány társával robbantásos merényletet tervel ki és hajt végre a szultán ellen, a megvalósításba azonban hiba csúszik, a célt elvétik. A törökök elkapják őket, a fogságból azonban ismét sikerül kiszabadulniuk. A török szultán vendégségbe invitálja a magyar előkelőségeket, akik elfogadják ellenségük meghívását, és miközben a szultán vendéglátását élvezik, a törökök elfoglalják Budát. A szultán a vendégség alatt az egyik törökellenes főurat, Török Bálintot foglyul ejti. Dobó ellátogat Debrecenbe Török Bálintnéhoz, akinek elmondja, hogy ha lenne ideje, elmenne kiszabadítani Török Bálintot a török rabságból. Gergely és Mekcsey ezt jó ötletnek találják. Gergely először gyermekkori szerelmét szökteti meg annak lakodalmáról, majd vele és más társakkal együtt megpróbálják csellel, illetve megvesztegetéssel kiszabadítani Konstantinápolyban Török Bálintot – de nem járnak sikerrel.

A főszereplők ezt követően Egerbe indulnak, ahová a törökök is felvonulnak a vár ellen. A magyarok felkészülnek az ostromra, a vár védelmére érkező katonáknak és civileknek esküt kell tenniük. Dobó az egri vár kapitányaként építkezéseket és átépítéseket hajt végre, és bízik Habsburg Ferdinánd segítségében. A törökök levelet küldenek a várba, amiben a védőket megadásra szólítják fel. Dobó a tiszteket tanácskozásra hívja, ahol számba veszik a védők számát és a fegyvereket. Dobó ezt követően esküre kéri a tiszteket, hogy a törökök leveleit nem fogadják, a törökök bekiabálásaival nem törődnek, titkos privát beszélgetéseket egymás között nem folytatnak, és feletteseik nélkül nem hoznak önállóan döntéseket. Az eskü letételét az egyik tiszt, Hegedüs hadnagy szakítja meg egy megjegyzésével.

Jumurdzsák magát magyar nemesnek kiadva érdeklődik az amulett felől Sopronban Gergely feleségénél , aki úgy tudja, hogy férje magával vitte Egerbe a gyűrűt. Jumurdzsák, hogy visszakaphassa amulettjét, elrabolja Bornemisszáék gyerekét, Jancsikát. Gergely felesége megtalálja férje egyik kabátjában a gyűrűt, és elindul Egerbe. Jumurdzsák a vár falánál kiabálva kéri vissza a számára fontos tárgyat a gyerekért cserébe. Dobóék egy elfogott törököt küldenek ki a várból a csere ügyében, azonban Jancsika megszökik a törököktől, így a török két másik gyereket mutat.

A meginduló ostrom során a magyarok elszántan és fortélyokat bevetve küzdenek. Bornemissza Gergely robbanó tüzes kereket épít, a harcokban pedig a nők is részt vesznek, szurkot forralnak és öntenek rá a várfalnak létrákat támasztó, és azon a várba bejutni próbáló törökökre. Dobó a végsőkig hisz a várvédők győzelmében, lelkesedése a tisztjekre és katonákra is átragad. Hegedüs hadnagy a kassai katonákat a zsoldpénz hiányával próbálja lázítani, majd törököket próbál behozni a várba, de elfogják és kivégzik őt.

Gergely felesége egy alagúton keresztül próbál bejut a várba, a törökök azonban észreveszik és utánamennek. A magyar védők a törökök várba jutását a lőporraktár felrobbantásával hiúsítják meg. Vica átadja Dobónak a gyűrűt, aki a töröknek a gyűrű lenyomatával pecsételt levelet ír a töröknek. A törökök idővel felhagynak az ostrommal, és elhagyják a vár környékét, visszavonulnak, hátrahagyva holmijuk egy részét is. Dobó az egész Európa elismerését kiváltó várvédelem után a királytól felmentését kéri, a király pedig hiába küldi embereit Dobóhoz, a katonai segítség elmaradása miatt nem akar tovább tisztségében maradni. Helyette Bornemissza Gergely lesz az egri vár kapitánya.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű Bornemissza Gergely életét mutatja be, akinek életében gyerekkorától kezdve Dobó István meghatározó szerepet tölt be. Kezdetben a törökök tűnnek erősebbnek, az ő szándékaiknak megfelelően alakulnak az események, a magyarok nem képesek érdemben tenni ellenük: a robbantásos merénylet a szultán ellen nem sikerül, ugyanakkor a magyar főurak vendégségbe mennek a törökökhöz, mialatt ők elfoglalják Budát, Bornemisszáék pedig nem tudják kiszabadítani a törökök fogságából Török Bálintot. A regény meghatározó magyar főszereplői az egri vár ostrománál találkoznak, és a kitartásnak, az összefogásnak, az ügyességnek és az egységnek köszönhetően végül a hatalmas számbeli fölényben lévő török sereg meghátrál.

A mű elemzése:

A mű a 20. század elején íródott, ugyanakkor még a 18-19. század nemzeties szemléletét idézi, amikor a nemzeti identitás formálása céljából a nemzeti múlt dicsőséges eseményei, illetve a történelmi múlt meghatározó személyei fontos szerepet töltöttek be a kulturális és politikai életben. A 20. század elejére ugyanakkor már megszülettek azok a nemzetközi szövetségi rendszerek, amelyek következtében kirobbanhatott az első, majd néhány évtizeddel később a második világháború. A magyar történelmi múltban az Árpád-ház kihalása után idegen uralkodók kerültek hatalomra. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása idején a Magyar Királyság Európa meghatározó politikai befolyással rendelkező állama volt, ugyanakkor az uralkodók a török veszélyre való felkészülést nem vették komolyan, az ország nem volt egységes, így Magyarország is a török hódítás prédája lett.

A 15. és 16. században a technikai fejlődés következtében egyes nyugat-európai országok megindították a földrajzi felfedezéseket és ezzel párhuzamosan megindult a gyarmatosítás, valamint elkezdett kibontakozni a világkereskedelem és a kapitalista gazdálkodás. Kelet-Európában ebben az időben jelentek meg a muszlim török hódítók, akik komoly fenyegetést és veszélyt jelentettek a magát kereszténynek tartó Európára. A kelet-európai országok számára lényegében létkérdés volt a védekezés, a nyugat-európai országok kormányzatai, illetve az egyház nem nyújtottak érdemi, hathatós segítséget a hódítók ellen. A segítségnyújtás hiányának eredményeképpen a törököknek sikerült elfoglalniuk Kelet-Európa nagy térségeit, ami miatt a kelet-európai országok meggyengültek, elmaradott térségekké váltak, és csak a 19. század végére tudtak belügyi szempontból stabilizálódni, ugyanakkor a lakosság heterogén összetétele komoly konfliktusok lehetőségét rejtette magában.

A törökök a 15. század közepén, tehát az egri vár ostromát megelőzően nagyjából egy évszázaddal korábban kezdtek betörni délkeletről, a Balkán térségéből a Kárpát-medencébe, a Magyar Királyság területére. Az akkori uralkodó megerősítette a déli végvárrendszert, a törökök elleni védekezés élére pedig az ország legnagyobb földesura, Hunyadi János állt. A magyarok hadjáratot indítottak a törökök ellen, és megpróbálták visszaverni a seregeiket. Néhány győztes csata mellett diadalnak számított a nándorfehérvári vár megvédése, ami évtizedekre visszavetette a törökök hódítási kedvét. Az 1520-as években azonban megújult lendülettel támadtak délről a törökök, és a magyar seregek nándorfehérvári és mohácsi csatavesztése, valamint a törökök további eredményes hódításai miatt a korábban egységes ország három részre szakadt. Habsburg Ferdinánd az ország újraegyesítése érdekében hadvezérét Erdély katonai megszállására utasította – válaszul a török szultán, I. Szulejmán büntetőhadjáratot indított, sorban foglalva el a magyar várakat az ország keleti végében. A hadjárat utolsó állomása Eger volt, ami stratégiai jelentősége abban állt, hogy ez a vár védte a felvidéki bányavárosokat, illetve az ottani érclelőhelyeket.

A mű központi témájához kapcsolódó alapvető jelentőségű körülmény, hogy az egri vár elfoglalásának feladása elsősorban nem a magyarok bátorságának, leleményességének, összefogásának és kitartásának köszönhető. A török hadsereg fáradtan, kimerülten érkezett szeptember elején Eger várához. A törökök végül azért döntöttek az ostrom abbahagyása mellett, mert az ostrom idején szokatlanul hideg idő volt, aminek tartós elviseléséhez a török katonák nem voltak hozzászokva. Az ostromlókat  járvány is tizedelte. Az egri vár ostromához kapcsolódó említést érdemlő fontos körülmény, hogy egy osztrák zsoldosokból álló jelentős haderő állomásozott Magyarországon, amely sereg megtámadhatta volna a törököket – azonban erre a beavatkozásra nem került sor. A császári sereg csak abban az esetben lépett volna hadba, ha a török hadsereg Bécs ellen vonult volna – amely cél a szultán tervei között szerepelt, de Bécset a törököknek nem sikerült elfoglalniuk.

Az egri “hadisiker” történelmi távlatban nézve csak egy győztes csata volt egy olyan háborúban, aminek megnyerésére a török erőfölény, a belső megosztottság, továbbá a külföld támogatásának elmaradása miatt nem volt lehetőség. A török hódítást megállítani Hunyadi János idején lehetett volna a magukat kereszténynek mondó országok katonai segítségével, a segítségnyújtás azonban elmaradt. A törökök a sikertelen ostrom után néhány évtizeddel később elfoglalták a várat: a vár védőinek szabad elvonulást ígértek, a vár feladása után azonban szavukat szegve a külföldi zsoldosokat leölték, a magyar férfiakat pedig rabigába és börtönbe vetették. A törökök magyarországi tartózkodásuk alatt keményen adóztatták és kíméletlenül sanyargatták a magyar lakosságot – igaz, hogy a keresztényről az iszlámra való tömeges erőszakos hittérítésre, illetve tömeges népírtásra nem került sor.

Az egri vár történetéhez hozzátartozik, hogy amikor az osztrák seregek a nagyjából 150 évig tartó magyarországi török uralom kezdete után elkezdték kiűzni a törököket, nemcsak felszabadították, hanem egyben döntő mértékben ellenőrzésük alá is vonták az országot – éppen úgy, mint évszázadokkal később tette ezt az orosz hadsereg a második világháborút követően. Az egri várat is javarészt osztrák haderő foglalta vissza a törököktől – az ostromot követően a többezres török védősereg szabadon elvonulhatott. Az osztrák katonák a várat megszállták, és a felsőbb katonai vezetés parancsára a vár külső védelmi vonalát teljes egészében felrobbantották, a falakkal és a bástyákkal együtt – majd ezt megtették szinte az összes fontosabb magyarországi várral, megsemmisítve ezzel a Magyar Királyság végvári  rendszerét.

A mű kulcsfigurája Dobó István: ő segíti Gergelyt, hogy katona váljon belőle, az ő ötlete alapján mennek Gergelyék Konstantinápolyba, és az ő határozott irányítása szükséges ahhoz, hogy a várvédők a jelentős túlerőben lévő török sereg támadásait vissza tudják verni. Dobó egyenessége meghatározó körülmény a műben, ugyanakkor személyét gyengíti naívsága, hiszen Habsburg Ferdinándtól várt érdemi katonai segítséget. Sajátos körülmény a műben, hogy eltűri Hegedüs hadnagy rendbontásait, az eskütételkor közbeszólást, a lázító viselkedést – és csak akkor lép fel drasztikusan, amikor Hegedüsnek majdnem sikerül török kézre játszania a várat. Amikor pedig a törököknek levelet küld, megszegi azt az elvet, hogy a törökökkel nem tárgyalnak és nem egyezkednek. A valóságban azonban magyar védő törököket nem engedett a várba – inkább volt jellemző a demoralizáló, engedetlen viselkedés, illetve a szökési kísérlet.

A mű főhőse, Bornemissza Gergely “kerülőutas”, “furmányos” gondolkodású, és hasonló trükköző gondolkodás jellemzi a regény másik főszereplőjét, Jumurdzsákot is. Az ilyen jellegű megnyilvánulások szerfüggők, illetve a szerfüggő közegben szocializáltak viselkedésére jellemzőek. A trükközés nem csak a két főszereplőjére, hanem a mű egészének tartalmára jellemző: a szereplők a legritkábban nyíltak, többnyire leplezett módon, hazugsággal, zsarolással igyekeznek érvényesíteni érdekeiket és elérni céljaikat. A trükközés a magyarok részéről ügyességként és leleményességként jelenik meg: a magyarok váratlanul ki-kicsaptak a várból, illetve a harcban különböző egyedi megoldásokat, így forró szurkot, tüzes kereket és robbanószerkezeteket is bevetnek, melyekkel sikeresen rémisztik meg, illetve riasztják el a támadókat. A valóságban mindezek a taktikai megoldások korlátozottan állnak rendelkezésre, másrészt nem annyira riasztó hatásúak.

A műben a magyarok legnagyobb hibája a naivitás, illetve az ellenséghez való “barátságos” viszonyulás. Megtörtént esemény, hogy a magyar főurak elfogadták a szultán vendégségbe “baráti” invitálását, amit ki is használt a szultán, hiszen a látogatás alatt fogják el Török Bálintot, illetve foglalják el Buda várát. A magyarok a végső ostromot leszámítva “lágyszívűek” a törökökkel, míg velük szemben a törökök következetesen kíméletlenek, alkalmanként kegyetlenek is. Jumurdzsák elrabolja a gyermek Bornemissza Gergőt, majd annak fiát, Jancsikát is, Gábor pap viszont Jumurdzsákot elengedi, ahogy Török Bálint is szabadon engedi a regényben azokat a törököket, akik legyőzik őt bajvívásban – miközben őt a török szultán soha nem engedte szabadon.

A magyarok lényegében “udvariasak” és “előzékenyek” ellenségükkel szemben – így befogadnak egy törököt is maguk közé: Jumurdzsák török társa magyar feleséget vesz feleségül, keresztény hitre tér át, és mikor a törökök elkapják, besorozzák a seregbe, miközben ő magyarnak tartja magát. A törökök viszont a szívélyes viselkedést soha nem viszonozzák. Gergely Konstantinápolyban megpróbálja megvesztegetni a török hivatalnokot Török Bálint szabadon engedése érdekében, a hivatalnok azonban nem a magyar fogollyal, hanem török fegyveres katonákkal érkezik a megbeszélt találkozóra, és és csak a szerencsén múlik, hogy Gergelyék el tudnak menekülni. A valósággal nem egyezik ugyanakkor a műben az, hogy a törökök a magyarországi területeken, illetve a magyarok a török birodalomban szabadon járhattak volna – a török birodalomba ebben az időben csak engedély vagy igazolólevél felmutatásával lehetett belépni. Ha a csapat résztvevői az ellenség kezére kerültek volna, csekély esélyük lett volna a túlélésre. Férfit magas váltságdíj fejében esetlegesen ki lehetett váltani a fogságból, nőt azonban csak egészen kivételesen.

A műben sajátos körülmény, hogy a török szultán Török Bálintot arra próbálja rábírni, hogy vegye fel a muszlim hitet, és ha ezt megteszi, akkor vezetőnek nevezi ki egy magyarországi területen. A magyar főúr erre a pálfordulásra nem hajlandó. Felnőtt ember ilyen jellegű árulása nehezen képzelhető el, ugyanakkor a törököknél gyakorlat volt a katonailag meghódított területeken kisgyerekek vér szerinti szülőktől való elvétele vagy elrablása, ahogy azt tette Jumurdzsák is. Az elrabolt gyerekeket úgy nevelték fel, hogy a törökök érdekeit szolgálják feltétel nélkül. Miután felnevelték, illetve kiképezték őket, adott esetben visszaküldték őket abba az országba, ahonnan származtak, hogy ott magas polgári vagy katonai pozícióba jutva speciális megbízatásokat végezzenek el, idegen érdekeket szolgálva, az adott országot gyengítve.

A mű központi mozzanata az egri vár ostroma. A törökök nagyjából 40 ezren vonultak fel a törökök az egri vár alatt 2 ezer védővel szemben – azaz 20-szoros volt az ostromlók túlereje. A vár egy népvándorlás-korabeli erődre épült, amihez a későbbi várrészeket a környéken található, könnyen faragható riolittufából építették. A 16. század elején a várat külső és belső részre osztották, védműveit olasz minták alapján korszerűsítették. Az ostromot könnyítő körülmény volt, hogy a várhoz közeli dombról át lehetett lőni a várfalakon. A törökök az ostromot a várfalak lövésével kezdték meg, majd faltörő ütegek sáncait építve próbálták meg több ponton rést ütni a falakon, a vár belsejébe tüzet zúdítottak, illetve rohamrámpákat alkalmazva kíséreltek meg behatolni a várba. A várfalak gyengítését követte a több oldalról indított gyalogsági támadás, amire több hullámban került sor az ostrom hetei alatt. A várba az ostromlók védők ellenállása következtében nem tudtak behatolni. A törökök – nem személyi közlekedésre szolgáló – alagutak ásásával és földalatti aknarobbantással is próbálkoztak, sikertelenül.

Egy várostrom esetén a védők számára kulcsfontosságú körülménynek számít az “emberanyag”, a “tápanyag”, illetve a hadianyag. Mivel a vár kapitánya besorozta a támadás előtt a környékbelieket is, ezért alapvetően nem idegen külföldi zsoldosok védték a várat, hanem motivált magyarok. A vár ostroma szeptember közepén kezdődött, és október közepén már a védők a végkimerülés szélén álltak. Október elején ráadásul a védők hibájából felrobbant az alkalmilag a székesegyházban berendezett lőszerraktár, aminek következtében egyszerre kellett megküzdeni a váron belül kialakult káosszal, és a kívülről érkező gyalogosok támadásával. A szokatlan októberi hideg miatt fázó, éhező, járványoktól tizedelt török sereg vezetése a “győzelem kapujában”, egy végső, mindent eldöntő roham helyett inkább az elvonulást választotta. A hősiesség és kitartás mellett nagy szerepe volt a török sereg elvonulásában az időjárásnak is.

A regényben a törökök megfutamodásához nagyban hozzájárult Bornemissza Gergely találékonysága, “innovatív” gondolkodása. Bornemisssza ötletei alapján jónéhány harci újítást kezdtek el alkalmazni a védők: az ágyúgolyóba gyantával kevert puskaport tettek a hatósugár növelése érdekében, a védők robbanószert is tartalmazó tüzes kereket, tüzes hordót és tüzes cserépbögréket készítettek, illetve a lándzsák hegyét tűzben hevítették, hogy a törökök a várfalnál másik oldalán ne kaphassák el a szúrófegyvert. A védők lényegében “minden éghetőt és égetőt” felhasználtak a vár védelme során, így forró vizet és forró szurkot is öntöttek a törökökre, sőt még a gyúlékony olajfestékes tetőzsindelyt is hajígáltak támadó objektumaikra. Elszántságuk okán bizonyára készen álltak arra is, hogy végszükség esetén “bármi mozdíthatót” közéjük hajítsanak – nyilvánvalóvá téve a törökök számára, hogy tekintet nélkül lényegében mindent hajlandók feláldozni a támadás visszaverése érdekében. A harci érték nem annyira a tárgyi körülményekben, sokkal inkább az emberi tényezőben rejlett.

A hagyományos társadalomban a honvédelem, azaz egy ország katonai védelme alapvetően a király és a nem adózó nemesek feladata, kötelessége volt. Ha bármilyen oknál fogva nem állt rendelkezésre megfelelő számú nemesi haderő, vagy az alsóbb néposztályok tagjait kellett ideiglenesen hadra fogni, vagy külföldi zsoldosokat kellett fogadni, vagy szövetséges ország hadseregét lehetett segítségül hívni. Fegyveres hadsereg ellen fegyveres hadseregnek kell harcolnia, nem pedig kalandvágyó “alkalmi alakulatoknak”, vagy civileknek, vagy épp nőknek. Ahol tehát civil férfiak, vagy nők, esetleg gyerekek harcolnak, ott már “nagy baj van” a hadvezetésben, az már a “végszükség”. A műben ilyen “végállapot” kerül bemutatásra: jól képzett katonák helyett egy “maroknyi” lelkes hazafi és civil védett egy várat sokszoros túlerőben lévő sereggel szemben – valószerűtlen eredménnyel: sikerrel.

Kimaradt a regényből a török túlerővel szembeszálló Dobó István, illetve az ostrom után várkapitánnyá kinevezett Gergely későbbi sorsa. Dobó István Ferdinánd királytól várakat, valamint erdélyi vajdai és bárói rangokat kapott, később pedig vármegyei főispánná nevezték ki. Dobó kíméletlen harácsolása miatt az ország egyik legnagyobb földbirtokosává vált, viszont felségárulás vádjával bebörtönözték egy közeli rokonával együtt, és főispáni rangjától is megfosztották. Dobó élete utolsó éveit börtönben töltötte, fogságból szabadulása után leromlott egészségi állapota miatt meghalt. Bornemissza Gergelyt két évvel az ostrom után a törökök fogságba ejtették, a Héttoronyba vitték, majd több hónapnyi raboskodás után kivégezték. MIndezek a körülmények nélkülözik azt a cukormázas történelmi romantikát, ami a mű világát belengi.

A mű értékelése:

A műben egy csapat elszánt, és fenyegetett ember összefog, és minden nehezítő körülmény ellenére közösen figyelemreméltó, büszkeségre okot adó teljesítményt nyújtanak. Hasonló hőstettre ritkán van példa az irodalomban – ha történik is hasonló, akkor azt is csak viszonylag kevesen hajtják végre és csak lokálisan, azaz viszonylag szűk hatókörben, hősiességük eredménye pedig „nem túlságosan jelentős”, azaz nem bír „mélyreható” következményekkel. A mű tartalmát tekintve a ‘háttér’, azaz a törökök magyarországi hódítása, az egri vár ostroma, Török Bálint fogsága, illetve a műben szereplő magyar főurak és várbeli tisztek személye valós – minden és mindenki más azonban a műben kitaláció. A törökök visszavonulása a magyarok számára valójában nem siker volt, hanem a kudarc, bukás ideiglenes elkerülése – a háború megnyerésére az adott körülmények között semmi esély nem volt.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Túlerővel szembeni sikeres harcról szól két fiúcsapat vonatkozásában Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk cimű műve.

Trükkös megoldásokkal jár túl egy földesúr eszén és áll bosszút az általa elszenvedett sérelemért Fazekas Mihály Ludas Matyi című művének főhőse.

A külső ellenséggel szembeni sikeres fellépés motívuma a végkifejlete Arany János Toldi című művének.

Az őszinte szerelem, illetve a kényszerházasság alóli kibújás, valamint a lányszöktetés meghatározó motívumai Shakespeare Rómeó és Júlia című drámájának.

Záró megjegyzés:

A leleményességre épülő „betyáros” hadviselés végigkíséri a magyar történelmet: a törökök uralma alól a Magyarországot felszabadító és egyben elfoglaló osztrákokkal szemben a kurucok cselekkel próbáltak meg szembeszállni, majd a második világháború alatti német megszállás alól a Magyarországot felszabadító és egyben “ideiglenesen itt tartózkodó” orosz hadsereg tankjaival szemben az 1956-os népfelkelés idején az „utca harcias népe” csellel próbálta felvenni a versenyt – egy ideig sikeresen, de végeredményben sikertelenül. Egy szervezetlen és alig felfegyverzett “maroknyi csapatnak” egy szervezett és nagylétszámú fegyveres haderő ellen nincs esélye. „Alulról jövő kezdeményezésként” a harc helyett az elnyomók irányába az értelmes és érdemi vita, a problémabeláttatásra koncentráló hatékony kommunikáció, illetve a változtatás iránti elköteleződésre serkentést lenne célszerű erőltetni.

Utoljára módosítva: 2020. 11. 20.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s