Karamazov testvérek, avagy eltérő emberi minőségek különös keveredettsége

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
A mű eredeti címe: Bratja Karamazovi (Karamazov testvérek)
Megjelenés éve: 1880
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / dráma, filozofikus
Korosztály: felnőtt

Az elemzés adatai:

Kulcsszavak / témakörök: szenvedélybetegség, függőség, rivalizálás, személyiségtorzulás, bűn, aljasság, ellentmondásosság, felelőtlenség
Érintett kultúr- és tudományterületek: történelem, pszichológia, addiktológia, filozófia, vallás

A mű ismertsége, jelentősége:

Dosztojevszkij világhírű regénye a kritikusok szerint a szerző legérettebb, egyben életművét betetőző alkotása. A mű alapján számos színházi darab és film készült.

karamazov-testverek

A mű rövid tartalma:

Fjodor Pavlovics Karamazov egy vidéki kisvárosban él jómódú özvegyemberként. Fiatal korában a gátlástalan pénzszerzés és nők elcsábítása volt számára a fontos. Kétszer nősült; első házasságából született Dimitrij, a másodikból Ivan és Aljosa. Két feleségét durva viselkedésével korai halálba üldözte. A második asszony halála után Fjodor Pavlovics végképp duhaj életre adja fejét, gyerekeivel nem törődik; a fiúkat rokonaihoz, barátaihoz küldi, hogy neveljék fel őket.

A regény elején Dimitrij, a 28 éves katonatiszt apja városába érkezik. Fjodor Pavlovics nem örül Dmitrij felbukkanásának, mert tudja, hogy legidősebb fia anyja örökségét szeretné tőle megszerezni. Az apa és a fiú találkozásukkor hamar összeszólalkoznak a pénz miatt, és magukhoz hívják az értelmiségi Ivant, hogy segítse rendezni a konfliktust. Ivan egyiküket sem kedveli, ahogy nem kedveli apját Aljosa sem, aki a városban egy kolostorban él. Az apa és Dmitrij megegyezik abban, hogy a kolostorban találkoznak, és a nagy tiszteletnek örvendő Zoszima sztarecet, Aljosa tanítómesterét kérik meg, hogy segítsen megoldani a családi helyzetet.

Fjodor Pavlovics a kolostorba érkezve tiszteletlenül viselkedik: ugratja a szerzeteseket, és trágár történeteket mesél. Dmitrij késve érkezik, és az apjával való összeszólalkozása kiabálásba csap át. Kiderül, hogy nem csak az anyai örökség a probléma kettejük között, hanem az is, hogy mindketten a város egyik fiatal és szép lányára, Grusenykára vágynak. Grusenykát fiatalon egy lengyel katonatiszt csábította, majd hagyta el, majd egy gazdag férfi kitartottja lett. Fjodor Pavlovics 3000 rubelt ígér a lánynak, ha a szeretője lesz. Fjodor Pavlovics és Dmitrij szóváltása közben Zoszima sztarec letérdel Dmitrij lábai elé, amit utólag azzal magyaráz Aljosának, hogy tiszteletet ébresztett benne az, hogy látta, Dmitrijnek mennyi szenvedést kell a jövőben elviselnie.

A kolostori jelenet után Dmitrij megkéri Aljosát, hogy közölje Katyerinával az eljegyzés felbontását. Dmitrij elhagyta menyasszonyát, akitől ellopott 3000 rubelt, hogy finanszírozni tudjon egy költséges utazást Grusenykával – viszont szeretné a pénzt visszaadni neki. Katyerina Ivanovna egy alezredes lánya, az apát sikkasztással gyanúsították meg. Amikor a lánynak szüksége volt pénzre, hogy apját segítse, Dmitrij a segítségére sietett, a lány pedig beleszeretett.

Aljosa és Iván vitába keverednek a vallásról. Dmitrij az apjával ismét heves szóváltásba keveredik Grusenyka miatt, a fiú földre löki az apját, és azzal fenyegeti, hogy megöli. Aljosa, miután ellátja apja sérülését, visszatér a kolostorba. Másnap Aljosa felkeresi Katyerinát, akit Ivan társaságában talál, és úgy látja, hogy szerelembe estek egymás iránt. Aljosa Ivannal vacsorázik, aki elmondja neki kételyeit a vallással kapcsolatban. Aljosa visszatér a kolostorba, ahol Zoszima haldoklik, majd meghal. Aljosa egy barátjával annak kérésére meglátogatják Grusenykát. Aljosa jó barátságba kerül a lánnyal.

Dmitrij két napot töltött el azzal, hogy pénzt szerezzen, de nem járt sikerrel. Grusenykához megy, aki nincs otthon, és a fiú azt gyanítja, hogy az apjához ment. Az apja házánál viszont nem találja a lányt. Visszamegy Grusenykához, akinek lánya elmondja neki, hogy a lengyel tiszthez ment. Dmitrij úgy dönt, hogy megöli az apját, de előtte még látni akarja Grusenykát. Nem sokkal később betér egy üzletbe, sok pénz van nála, ételt és bort vesz. Grusenyka rájön, hogy Dmitrij-t szereti, amikor találkoznak, az esküvőjüket és közös jövőjüket kezdik tervezni. A rendőrség azonban a fiút előzetes letartóztatásba helyezi apja megölésének alapos gyanúja miatt.

Dmitrij a rendőrségen azt mondja, nem ő volt a tettes, a nála lévő pénz pedig a volt barátnőjétől elvett összeg egy része, de a rendőrök nem hisznek neki. Ivan beszélgetésbe elegyedik gyengeelméjű féltestvérével, Szmergyakovval, aki bevallja neki, hogy ő követte el a gyilkosságot – ugyanakkor hozzáteszi, hogy az elkövetést erősen motiválta, hogy Ivan arról beszélt neki, hogy egy istentelen és lélektelen világban az erkölcs is funkcióját veszti, így lényegében „minden megengedett”. Ivannak bűntudata támad, lázálmában az ördögöt látja, aki kísérti őt. Ezt követően Aljosa érkezik a hírrel, hogy Szmergyakov felakasztotta magát, mert megijedt attól, hogy ráterelődik a gyanú, és őt fogják felelősségre vonni.

A kisvárosban történt gyilkosság bírósági tárgyalása a köznép és a bulvársajtó fokozott érdeklődése mellett zajlik. Az ügyész a vádbeszédét Dmitrij tettességére építi fel, a vádlott ügyvédje pedig úgy gondolja, hogy ez egy konstruált történet, és az ismert adatok birtokában más történet is konstruálható. Ivant beidézik a bíróságra, aki lelkiismeretétől gyötörten, súlyos betegen elmondja, hogy Szmergyakov ölte meg az apját, és ő volt a felbujtó.

Katyerina Ivanovna, aki kezdetben Dmitrij javára vallott, Dmitrij neki írt levelét mutatja be a bíróságnak, amelyben azt írta, hogy attól fél, egy nap meg fogja ölni az apját. Az esküdtszék a levél alapján bizonyítva látja, hogy Dmitrij az elkövető, ezért szibériai száműzetésre ítélik. A tárgyalás után Katyerina hazaviszi Ivant a saját házába, hogy ápolja. Katyerina és Dmitrij találkoznak és kibékülnek, a lány megvallja iránta érzett szerelmét, ugyanakkor közli: életét Ivanhoz köti. Azt ígéri, kijuttatják a börtönből, hogy Grusenykával Amerikába mehessen.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A műben meghatározó “erős karakter” az apa, akit Dmitrij és Ivan is megvet, és akit mindketten szívesebben látnának holtan. A végzetes lépést azonban egyikük sem teszi meg. Dmitrij közel áll a megöléséhez, és oka is lenne rá, az apát azonban Ivan ráhatására Szmergyakov öli meg, aki később öngyilkos lesz. A két idősebb fiú bűntudatot érez korábban gyűlölt apjuk halála miatt, mindketten felelősnek érzik magukat – azaz úgy viselkednek, mintha fontos ember lenne számukra az apjuk, meghazudtolva ezzel korábbi hozzáállásukat. A harmadik testvér, a szelíd Aljosa az indulatok erőterében jelentéktelen mellékszereplő, akinek nincs érdemi ráhatása az eseményekre. A műben a nők is ingadozóak, illetve máshoz pártolásra hajlamosak.

A mű elemzése:

A mű egy olyan történelmi-társadalmi időszakban keletkezett, amikor Oroszország egy elnyomó rendőrállam volt, központosított hatalommal, erős titkosrendőrséggel és besúgóhálózattal. A hatalom birtokosai az ellenzéki jellegű fellépést, kritikát nem tűrték, illetve súlyosan büntették. Az országra általánosságban az elmaradottság és a szegénység volt jellemző, a társadalom hatalomhoz lojális, nyugat-európai orientációjú világi elitje szűk réteg volt. Az alsóbb társadalmi rétegek vonatkozásában a földesúri hatalom alól történő felszabadítás, illetve a földosztás a 19. század közepétől évtizedeken át elhúzódóan tartott. A folyamat maga után vonta az oktatás, a közigazgatás és a bíráskodás intézményrendszerének kialakítását is. A felszabadult jobbágyok egy része maradt meg a földművelésnél, mások az erőltetetten fejlesztett iparba mentek dolgozni, míg mások katonának álltak. Az urbanizáció, az iparosítás és a vasútfejlesztések hatására Oroszország keleti térségei is fokozatosan benépesültek.

A regény világa tükrözi a kialakuló “modern”, illetve “sajátosan modernizálódni próbáló” orosz viszonyokat: az apa kereskedő, a két idősebb fiú közül az egyik katonatiszt, a másik pedig városi értelmiségi. A műben jelen van modern körülményként a vasút mellett a közoktatás, a sajtó mint tömegtájékoztatás, valamint az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó rendőrség, ügyészség és bíróság is. A modernitás zűrzavaros, szervetlen, rendre erkölcstelen viszonyait ellenpontozza a műben a vallás világa és a kolostor rendje, ami a modern viszonyok között inkább csak a “béke aprócska szigete”. A vallásos személyeknek a modernek és “felvilágosultak” sértő, bántó, támadó viselkedését is el kell tűrniük – a modern felfogásúak érzékelhetően agresszíven és egyoldalúan állnak a vallás és az egyház világához.

A Karamazov család világa egy sajátos miliő, ahol az apa és a legidősebb fiú is függő – amely körülményből már elég sok minden más következik, hiszen a függőség egy sajátos, alapvetően patológiás jellegű személyiséget, illetve viselkedést alakít ki. A Karamazov testvérek apja alkoholfüggő, erőszakos, garázda, kegyetlenkedésre hajlamos, hazudozó, élvhajhász, azaz patológiás személyiség – aki fiai körében okkal népszerűtlen. A függő szülőt vagy személyt magában foglaló családi közegnek megvannak a maga sajátos jellegzetességei, torz viselkedésmintázattal és dinamikával. Az ilyen családokban jellemző a túlteljesítő “kényszeres megfelelő”, a lázadó “fekete bárány”, illetve a csendes, visszahúzódó “elveszett gyerek”. A műben a testvéri “szerepleosztás” nem ilyen, illetve Dmitrij csak erőltetten feleltethető meg a lázadónak, Ivan a maximalistának, Aljosa pedig az “elveszett gyereknek”.

A Karamazov családban alapvetően nem a függő személyt is magában foglaló családokra jellemző torz szerepelosztás, hanem egy sajátos szülői jellemöröklés érvényesül – ennek megfelelően a műben a testvérek az apához, illetve a feltételezhető anyához való hasonlóság, illetve hasonulás szerint vannak jelen: Dmitrij, bár van benne vágy a jóságra, nagyon hasonlít züllött apjára, Ivan távolságtartó a züllöttséggel szemben, ugyanakkor hideg személyiség, Aljosa pedig a feltételezhető “jólelkű” anyára hasonlít. A jellemek és szerepek nem a valóságnak megfelelően, hanem “eszmei alapon” vannak leosztva, meglehetősen végletesen. Az apa egy hitvány jellem, a gyermekeiben azonban kisebb-nagyobb mértékű vágy él a magasrendű emberség irányába. E vonatkozásban a testvérek három stációt képviselnek az “emberré”, illetve emberségessé válás útján.

A helyzet azt mutatja, mintha egy hitvány erkölcsiségű férfi egy magas erkölcsiségű nővel került volna kapcsolatba, emiatt a gyerekekben az “aljaemberség” és a “magasrendű emberség” is jelen van – sőt, ez a beteges együttállás és keveredettség a Karamazov-testvérség lényege. A magas és az alacsony minőség keveredése, illetve az alacsony minőség meghatározóvá válása alapvetően úgy állhat elő, hogy az alacsony minőséget hordozóknak úgy kell gondolnia, jogosultak a magas minőségre, míg a magas minőségűeknek meg kell gyengülniük, hogy megrontásuk, lerontásuk, kompromittálásuk sikeres lehessen, azaz hogy ne tudja megvédeni magát egy erőszakos megnyilvánulástól, illetve hogy adott esetben be lehessen csapni. Ez a történet a szimbolikus tartalmú, vallásokhoz kapcsolódó mítoszok világában maradt fenn, a kereszténységben bűnbeesés néven ismeretes.

A műben a testvérek mindegyike joggal juthat arra a következtetésre, hogy jobb lenne, ha velük nem törődő, züllött, aljas apjuk nem élne – aki éppen örökségüket kívánja saját szórakozására elherdálni. Dmitrij hirtelen haragú, impulzív viselkedésre hajlamos személy, ezért ő közel áll a gyilkossághoz – és bár nem ő öl, de ő is ölhetett volna. Ráadásul jellem tekintetében közel áll az apjához, és bár van benne hajlam a jóságra is, embersége nemigen tud kibontakozni a mű keretei között. A mű egyik központi kérdése, hogy megölhető-e “önfelhatalmazásúan” egy olyan személy, aki maga súlyosan problémás személyiség, illetve súlyos károkat okoz büntetlenül környezetének. Dmitrij és Ivan is komoly lelkiismeret-furdalást érez a korábban gyűlölt apa halála után, és mindketten magukra nézve terhelő vallomást tesznek. Függő személyekre ugyanakkor nem jellemző a felelősség vállalása, ahogy nem ésszerű Ivan részéről hosszú börtönbüntetés és adott esetben élete derékbatörésének vállalása hitvány apja halála miatt.

A műben a vallás(osság) világához kapcsolódó személyek kivétel nélkül gyenge, önfeladó, “mindent eltűrő”, a szeretet és a megbocsátás fontosságát minden ember vonatkozásában hangsúlyozó személyiségek. Egy torz beállítódású és értékrendű, adott esetben súlyos bűnöket elkövető, súlyos károkat okozó személynek való megbocsátás, az iránta tanúsított tolerancia és tisztelet azonban jutalomként működik, ami megerősíti a problémás viselkedést, és a tolerált személyt gúnyossá, cinikussá is teheti az iránta tanúsított alázat. Egy valóban vallásos személy élvhajhász személy elé nem térdelhet le, tekintve, hogy ezzel “felmagasztalja” a züllött személyt – a leborulásnak inkább fordítva kell megtörténnie, a bűnbánat jeleként. A vallásos személyekre a műben nem hallgatnak: Zoszima sztarec és Aljosa a műben periférikus jelentőségű személyek, ráadásul logikátlan és életszerűtlen is, hogy vallástalanok vallásos személytől kérnek, várnak segítséget.

A műben terjedelmileg és tartalmilag is nagy hangsúlyt kap az apa megölésével kapcsolatos bírósági tárgyalás – a néhány személyt érintő “családi ügyből” a bulvársajtó által is felkapott, közérdeklődést kiváltó “társadalmi ügy” válik. A bírósági ügyben az ügyész és a ügyvéd “csatája” egyfajta izgalmas vetélkedéssé válik, Dmitrij pedig a bulvársajtó “tálalásában” mint “szívtipró” jelenik meg – azaz a züllött, élvhajhász férfiból vonzó személyt kreálnak. Az ügyész sajátos módon az ügyből valamiféle “típusügyet” próbál kihozni, amelyben a család valamiféle “tipikus orosz” modellként jelenik meg – miközben inkább egy szerfüggőket is magában foglaló “tipikus alkoholista” családi közeget kellene bemutatnia. Az ügyvéd azzal kompromittálja az igazságszolgáltatást, hogy a vádirat tartalmát egy “költött regénynek” minősíti, szerinte az ismert adatokból egy hitelesebbnek tűnő történet is felvázolható lenne. Az ilyen jellegű, a jogalkalmazó szervek munkáját és tevékenységét át nem látó megítélés alkalmas a bíróságok munkájának lejáratására.

A műben az egyes szereplők viszonya egymáshoz rendre ellentmondásos, illetve labilis és hullámzó. A két idősebb testvér apja halálát kívánja, apjuk haláluk után viszont szánják-bánják korábbi hozzáállásukat, és lényegében lelkileg “belerokkannak” a bűntudatba. Aljosa viselkedése is ellentmondásos, hiszen látja, hogy problémás a családi miliő, apja és testvérei nem változnak meg, mégis próbál segíteni, és a magát gazdag férfival kitartató Grusenykához is pozitívan viszonyul találkozásuk és beszélgetésük alkalmával. Grusenyka vonzódik ahhoz a katonatiszthez, aki elcsábította és elhagyta őt, közte és Dmitrij között ingadozik. Katyerina Ivanovna is ingazodik érzelmileg a két idősebb testvér között, és végső döntése is sajátos: szerelméről biztosítja Dmitrijt, de Ivannak lesz élettársa.

Egy híres szerelmes-szakítós dal: Mindig szeretni foglak – de elhagylak

A mű értékelése:

A mű a hagyományos és a modern társadalmi rend közötti átmeneti időszak anómiás világát mutatja be, amelyben a régi értékek megkérdőjeleződnek, ugyanakkor az új körülmények is problémásak. A regény cselekményvezetésében és fordulataiban a függő gondolkodású egyénekre jellemző manipulatív, fondorlatos viselkedés és logika tükröződik. A mű légkörét a bizonytalanság, a billegés, az instabilitás, illetve az ellentétes oldalra állás határozza. A torzult szemléletből és beállítódásból adódó körülmény, hogy a jó és emberséges szereplők a műben az “őrültek” kaotikus dinamikáját mutató főhősök mellett alávetett helyzetű, lényegtelen mellékszereplők. A műben meghatározó körülmény a kompromittálás, illetve a kompromittálódás: lejáratásra kerül az egyház, az igazságszolgáltatás – és értelmes megoldás nem kerül bemutatásra.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Jogosnak érzett indok miatt öl embert, majd érez lelkiismeret-furdalást Raszkolnyikov Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében.

Örökség megszerzése érdekében, mást eszközként használva ölet Conan Doyle A sátán kutyája című regényének cselszövője.

Jogosnak érzett önbíráskodás a témája Agatha Christie Tíz kicsi néger és Gyilkosság az Orient Expresszen című műveinek.

Aljosához hasonló erényes emberek vannak háttérbe szorítva Sade Justine, illetve Laclos Veszedelmes viszonyok című regényeiben.

Erényes, intelligens fiatalok kerül hátrányos helyzetbe Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk, illetve Golding A Legyek Ura című regényeiben.

Nők manipulatív módon történő megszerzése meghatározó motívum Goethe Faust, illetve Madách Az ember tragédiája című műveinek.

Aljosához hasonló szelíd jóság jellemzi Saint-Exupéry A kis herceg című művének címszereplőjét.

Jelentősen eltérő jellemű és viselkedésű ikrek a főszereplői Erich Kästner A két Lotti című regényének.

Záró megjegyzés:

A civilizatórius kultúra egy “bűnben fogant”, illetve “bűnben égő” kultúra, amelyben központi körülmény a gazemberek térnyerése, és az emberséges emberek kompromittálása, tönkretétele, eljelentéktelenítése. Az emberségtelen, illetve emberség-ellenes szemléletmód elfogadására tömegek vannak kondicionálva, hogy e körülmények érdekes, hatásvadász történetekbe vannak beágyazva. Ismert irodalmi művek szituációkat döntően meghatározó főhősei rendre “pszichiátriai esetek” – ahogy adott esetben maguk a szerzők is problémás szemléletű személyiségek. A “bűnben, szennyben, mocsokban fetrengés”, az emberségesek alázásának, félreállításának, semmibevételének következményein azonban már kevesen gondolkodnak – ahogy azon sem, hogy ez mennyire természetellenes, beteges, össztársadalmi szempontból kártékony állapot.

Utoljára módosítva: 2020. 10. 19.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s