Karamazov testvérek, avagy eltérő emberi minőségek különös keveredettsége

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek
A mű eredeti címe: Bratja Karamazovi (Karamazov testvérek)
Megjelenés éve: 1880
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / pszichológiai, dráma, filozofikus
Korosztály: felnőtt
Kulcsszavak / témakörök: szenvedélybetegség, gyűlölet, személyiségtorzulás, vagyon, bűn, gyilkosság, aljasság, bűnhődés

A mű ismertsége, jelentősége:

Dosztojevszkij világhírű regénye a kritikusok szerint a szerző legérettebb, egyben életművét betetőző alkotása. A mű alapján számos színházi darab és film készült.

karamazov-testverek

A mű rövid tartalmi kivonata:

Fjodor Pavlovics Karamazov egy vidéki kisvárosban él jómódú özvegyemberként. Kétszer nősült; első házasságából született Dimitrij, a másodikból Ivan és Aljosa, továbbá van egy törvénytelen gyermeke, Szmergyakov. Két feleségét viselkedésével korai halálba üldözte. A második asszony halála után Fjodor Pavlovics végképp duhaj életre adja fejét, gyerekeivel nem törődik; a fiúk távoli rokonoknál vagy a cselédházban nőttek fel, szülői gondoskodás és szeretet nélkül. Az öreg Karamazovval él egy házban Szmergyakov, valamint apja cselédje, az öreg Grigorij feleségével együtt.

A regényidő első három napjában mindhárom fiú az apjuk körül vannak, aki fiatalkorában tekintélyes vagyont harácsolt össze, most ennek készül a nyakára hágni, nem törődve gyermekei jövőjével. Dmitrij, a legidősebb fiú anyai örökségét követeli apjától; Ivan csak azért látogat haza, hogy Dmitrijt segítse célja megvalósításában. Aljosa a háztól nem messze lévő kolostorban él. A feszültség a testvérek között is, illetve a testvérek és az apa között is tapintható, találkozásukkor egy majdnem tettlegességig fajuló összeszólalkozásra is sor kerül Dmitrij és az apa között.

Ivan a bolond, gyengeelméjű féltestvérével, Szmergyakovval történő beszélgetés során arról beszél, hogy egy istentelen és lélektelen világban az erkölcs is funkcióját veszti, így lényegében „minden megengedett”. Szmergyakov úgy véli, Ivan azt szeretné, ha valaki „elintézné” az apát, és ki is találja a módját, hogyan lehetne megvalósítani úgy Fjodor Pavlovics megölését, hogy ne terelődjön rá a gyanú. Az inas megkéri Ivant, hogy utazzon el, aki először vonakodik ezt megtenni, de végül teljesíti a kérést. Ivan elutazását követő éjjelen Fjodor Pavlovicsot holtan találják, akinek háromezer rubelje is eltűnik.

A gyanú Dmitrijre terelődik, aki sohasem titkolta, hogy megveti apját, ráadásul a gyilkosság éjjelén vad tivornyát rendez egy kocsmában. A rendőrség emberei a mulatozás csúcspontján tartóztatják le Dmitrijt. Minden ellene szól, hiába tagad, ezért előzetes letartóztatásba kerül. Kihallgatása során színpadiasan viselkedik, majd idővel beismerő vallomást tesz. Ivan szökést ajánl fel bátyjának, megígérve neki, hogy mindent előkészít, csak hogy Dmitrij megmeneküljön a súlyos börtönbüntetéstől. Dmitrij azonban vezekelni akar, hiszen meg akarta ölni az apját.

A kisvárosban történt gyilkosság bírósági tárgyalása a köznép és a bulvársajtó fokozott érdeklődése mellett zajlik. Az ügyész a vádbeszédét Dmitrij tettességére építi fel, a vádlott ügyvédje pedig úgy gondolja, hogy ez egy konstruált történet, és az ismert adatok birtokában más történet is kontruálható. Fordulat következik be az eseményekben, amikor Aljosa Ivan tudomására hozza, hogy Szmergyakov felakasztotta magát, mert megijedt attól, hogy ráterelődik a gyanú, és esetlegesen őt fogják felelősségre vonni.

Ivan lelkiismeretétől gyötörten, súlyos betegen jelenik meg Dmitrij bírósági tárgyalásán. Elmondja, hogy Szmergyakov ölte meg az apját, és ő volt a felbujtó, a bíróság azonban nem hisz neki, úgy gondolják, hogy betegsége miatt félrebeszél. Dmitrijt szibériai száműzetésre ítélik. A mű befejező részéből kiderül, hogy a testvérek nem mondtak le Dmitrij megszöktetéséről, és Dmitrij is szeretne megmenekülni.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű “légkörét” és eseményeinek fő sodrását kezdetben az apa, Fjodor Pavlovics és a legidősebb fiú, Dmitrij, illetve az apa és a három testvér közötti konfliktus határozza meg. Ivan az apját és a bátyját is megveti, a szelíd és becsületes Aljosa pedig a belső indulatok erőterében mellékszereplő, ahogy mellékszereplők a fiúkhoz kapcsolódó tisztességes nők is. Az apa megölését Ivan ráhatására Szmergyakov végzi el. Dmitrij lesz a gyanúsított, aki elkövethette volna az emberölést, de nem ő tette – a bíróság viszont őt vádolja, és neki is lelkiismeret-furdalása van, miközben gyűlölte apját. A bíróság nem hisz az apját korábban megvető, a gyilkosság és Szmergyakov öngyilkossága után azonban bűntudattól gyötört, betegen önmagára terhelő vallomást tevő Ivannak. Végül az ügyész által konstruált történet alapján Dmitrijt ítélik el, a testvérek támogatásukról biztosítják őt, miközben korábban problémásnak tartották a duhaj Dmitrij személyiségét és viselkedését.

A mű kritikája:

A Karamazov család világa egy sajátos miliő, ahol az apa és a legidősebb fiú is függő – amely körülményből már elég sok minden más következik, hiszen a függőség egy sajátos, alapvetően patológiás jellegű személyiséget, illetve viselkedést alakít ki. A Karamazov testvérek apja alkoholfüggő, erőszakos, garázda, kegyetlenkedésre hajlamos, hazudozó, élvhajhász, azaz patológiás személyiség – aki fiai körében okkal “népszerűtlen”. A függő szülőt vagy személyt magában foglaló családi közegnek megvannak a maga sajátos jellegzetességei, torz “szerepleosztással”, viselkedésmintázattal és dinamikával. Az ilyen családokban jellemző a túlteljesítő “kényszeres megfelelő”, a lázadó “fekete bárány”, a figyelmet magára irányító “bohóc”, illetve a csendes, visszahúzódó “elveszett gyerek”.

A Karamazov családban alapvetően nem a függő személyt is magában foglaló családokra jellemző torz szerepelosztás érvényesül: a jellemek és szerepek “eszmei alapon” vannak leosztva, meglehetősen végletesen. Az apa egy hitvány jellem, a gyermekeiben azonban kisebb-nagyobb mértékű vágy él a magasrendű emberség irányába. A három testvér mindegyikében van olyan erősség, ami ha egyesülne, akkor egy magas szintű karaktert adna ki: Dmitrij szenvedélyessége, Ivan intellektusa, és Aljosa jósága mind értékes tulajdonságok. A helyzet azt mutatja, mintha egy hitvány erkölcsiségű férfi egy magas erkölcsiségű nővel került volna kapcsolatba, emiatt a gyerekekben az “aljaemberség” és a “magasrendű emberség” is jelen van – sőt, ez a beteges együttállás a Karamazov-testvérség lényege.

Joggal merül fel az a kérdés, hogyan állhat elő az a helyzet, hogy a magas és az alacsony minőség keveredik, illetve az alacsony minőség válik meghatározóvá? Ehhez alapvetően két feltétel szükséges a két fél részéről: az alacsony minőséget hordozóknak úgy kell gondolnia, jogosultak a magas minőségre, míg a magas minőségűeknek meg kell gyengülniük fizikai vagy tudati szempontból, hogy megrontásuk sikeres lehessen, azaz hogy ne tudja megvédeni magát egy erőszakos megnyilvánulástól, illetve hogy adott esetben be lehessen csapni. Ez a történet a szimbolikus tartalmú, vallásokhoz kapcsolódó mítoszok világában maradt fenn, a kereszténységben bűnbeesés néven ismeretes. A bűnbeesés azonban csak a folyamat kezdete, következménye pedig a bűnbeesettség állapota, melynek eredményét a regény is bemutatja.

Sajátos körülmények a műben, hogy az apjukat a testvérek mindannyian kártékony jellemnek tartják, aki súlyos károkat, torzulásokat okozott az életükben. A műben a testvérek mindegyike joggal juthat, illetve juthatna arra a következtetésre, hogy jobb lenne, ha züllött, aljas apjuk meghalna – aki a mű keretei között éppen gyermekei örökségét kívánja saját szórakozására elherdálni. A mű alapproblémája hasonló Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéhez: megölhető-e “önfelhatalmazásúan” egy olyan személy, aki maga súlyosan problémás személyiség, illetve súlyos károkat okoz büntetlenül környezetének? A műben Dmitrij és Ivan is eljut oda, hogy az ilyen személyt meg kell ölni. Míg Dmitrij “felbátorodott állapotában” szemtől-szembe is képes lenne megölni apját, addig Ivan az apát kiszolgáló Szmergyakovot használja eszközként az apa megöléséhez – úgy, hogy egyben kompromittálja és gyanúba keveri testvérét, Dmitrijt.

A műben terjedelmileg és tartalmilag is nagy hangsúlyt kap az apa megölésével kapcsolatos bírósági tárgyalás – a néhány személyt érintő “családi ügyből” a bulvársajtó által is felkapott bírósági tárgyalás által válik közérdeklődést kiváltó “társadalmi ügy”. A bírósági ügy, az ügyész és a ügyvéd vételkedése egyfajta izgalmas vetélkedéssé válik, a vádlott pedig a bulvársajtó tálalásában mint “szívtipró” jelenik meg. Az ügyész az ügyből valamiféle “típusügyet” próbál kreálni, amelyben a torz, beteg család valamiféle “tipikus orosz” családként jelenik meg – az ügyvéd ezzel szemben azzal érvel , hogy a vádirat tartalma egy “költött regény”, az ismert adatokból egy alternatív, hasonlóan hitelesnek tűnő történet is felvázolható.

A műben a bíróságok működése olyan beállításban kerül bemutatásra, hogy a bírósági működés visszasságáira helyeződik a hangsúly – rendre olyan nézőpont szerint, ahogy azt egy “rosszindulatú külső szemlélő” érzékelheti. Az írói koncepció szerint a bulvársajtó feltételezéseivel és sajátos beállításaival torzítja a közmegítélést, ahogy torz helyzetként jelenik meg a bíróság résztvevőinek munkája, akik csak “sztorikat kreálnak”, és nem látják tisztán a valóságot – ennek megfelelően ártatlanok ítélnek el “képzelgéseik” alapján. Az ilyen jellegű, a jogalkalmazó szervek munkáját és tevékenységét át nem látó megítélés alkalmas alkalmas a jogalkalmazók munkájának lejáratására.

A műben sajátos körülmény, hogy, hasonlóan Bűn és bűnhődés című regényben a mások szorult helyzetét kihasználó uzsorásnőt megölő Raszkolnyikovhoz, Dmitrij és Ivan is komoly lelkiismeret-furdalást érez a korábban gyűlölt apa halála után, és mindketten magukra nézve terhelő vallomást tesznek a rendőrségen, illetve a bíróságon. Ehhez kapcsolódóan furcsa az is, hogy Dmitrij vonatkozásában a függő személyek jellemzően kibújni igyekezni a felelősségvállalás alól, másrészt hogy a gyengeelméjű Szmergyakov öngyilkossága miatt is támadt lelkiismeret-furdalás miatt tesz Ivan terhelő vallomást magára, vállalva ezzel adott esetben egy hosszú börtönbüntetést és élete derékbatörésének lehetőségét is züllött, aljas apja halála, illetve megöletése miatt.

A mű értékelése:

A mű cselekményvezetésében és fordulataiban a függő gondolkodású egyénekre jellemző manipulatív, fondorlatos, felelősséget hárító viselkedés és logika tükröződik. A szerző folyamatosan próbálja elterelni és átterelni a figyelmet bizonyos személyekre és körülményekre, így a műben végig ott van egy bizonytalanság a tettes vonatkozásában – aminek oka, hogy maga a szerző is, és az apja is függő, személyiségtorzult egyén volt. A szerzőben torzult szemlélete miatt fel sem merült, hogy a jó és emberséges szereplőt “megtisztelje” azzal, hogy “döntő”, illetve “érdemi” szerepet szánjon neki, ehelyett inkább az “őrület kaotikus dinamikáját” engedte érvényesülni.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Jogosnak érzett indok miatt öl embert, majd érez lelkiismeret-furdalást Raszkolnyikov Dosztojevszkij Bűn és bűnhödés című regényében.

Örökség megszerzése érdekében, mást eszközként használva ölet Conan Doyle A sátán kutyája című regényének cselszövője.

Jogosnak érzett önbíráskodás a témája Agatha Christie Tíz kicsi néger és Gyilkosság az Orient Expresszen című műveinek.

Aljosához hasonló erényes emberek vannak háttérbe szorítva Sade Justine, illetve Laclos Veszedelmes viszonyok című regényeiben.

Erényes, intelligens fiatalok kerül hátrányos helyzetbe Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk, illetve Golding A Legyek Ura című regényeiben.

Nők manipulatív módon történő megszerzése meghatározó motívum Goethe Faust, illetve Madách Az ember tragédiája című műveinek.

Aljosához hasonló szelíd jóság jellemzi Saint-Exupéry A kis herceg című művének címszereplőjét.

Jelentősen eltérő jellemű és viselkedésű ikrek a főszereplői Erich Kästner A két Lotti című regényének.

Záró megjegyzés:

Emberölésnél vagy más súlyos bűncselekmény esetén rendre minősítő körülményként csak negatív és súlyosító körülményeket szokás figyelembe venni, míg rendre figyelmen kívül szokás hagyni az olyan, enyhítőnek tekinthető körülményeket, mint amilyen tartósan fennálló, egyoldalú és megalázó jellegű kihasználás a másik fél részéről, azaz hatalommal, illetve általánosságban a “helyzettel” való visszaélés – ami adott esetben a kihasznált félnek fel sem tűnik kezdetben sérültsége, korlátoltsága, tapasztalatlansága folytán, és aki ennek okán adott esetben csak később ismeri fel, hogy ő valójában a helyzet áldozata. Ilyen helyzetben az áldozat cselekménye nem “akció”, hanem “reakció” – hozzátéve, hogy normális társadalmi körülmények között alapvető törekvésnek kell irányulnia az embertelen, megalázó körülmények elkerülésére, illetve az áldozatok védelmére.

 

Utoljára módosítva: 2019. 08. 18.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s