Egy gésa emlékiratai, avagy a megnyomorított szépség iránti különös vonzódás

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
A mű eredeti címe: Memoirs of a Geisha
Megjelenés éve: 1997
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / dráma, történelmi, romantika
Korosztály: felnőtt

Az elemzés adatai:

Kulcsszavak / témakörök: árvaság, trauma, emberkereskedelem,  függés, függőség, érzékiség, szépség, nőiesség, perverzió, visszaélés, társadalmi elnyomás
Érintett kultúr- és tudományterületek: (keleti) történelem, (keleti) művészet, (keleti) családjog, pszichológia, pszichopatológia / pszichiátria, szociológia, spiritualitás, folklorisztika

A mű ismertsége, jelentősége:

Golden New Yorkban élő professzor, akinek a japán és a kínai kultúra a szakterülete. A Harvardon és a Columbia Egyetemen tanult, a japán kultúrára szakosodva. Élt Tokióban, majd visszatért az Egyesült Államokba. Az Egy gésa emlékirata Golden világhírű, számtalan kiadást megért, számos nyelvre lefordított regénye. A regényből nagy sikerű film is készült. A könyv nagyjából tíz évig készült, amely idő alatt a szerző többször átdolgozta a művet. Golden a könyv anyagához számos gésával készített interjút. Az író fő informátora, akinek név szerint is köszönetet mondott értékes segítségéért,  egy volt gésa a regény megjelenése után nevének közzététele, illetve az általa közölt tartalom meghamisítása miatt beperelte a szerzőt, akivel peren kívül megegyezett. A volt gésa saját könyvet is írt életéről.

egy_gesa_emlekiratai

A mű rövid tartalma:

Az 1930-as években egy kis japán halászfaluban Csijo szülei és nővére körében gondtalanul éli gyermekkorát. Amikor a lány anyja súlyosan megbetegedik, Tanaka úr, a helyi halfeldolgozó üzem tulajdonosa ráveszi Csijo édesapját, hogy adja el gyerekkorú lányait gésának. Kiotóba érve a testvérpárt szétválasztják, s Csijo egyedül találja magát Kiotó Gion negyedének egyik okijában. Az okija vezetői gésaiskolába járatják Csijot, aki Úritök személyében még barátra is lel. Az okija rangidős gésája, Hatszumomo potencionális riválist lát a fiatal gyermekben, akinek kegyetlenül meg is keseríti az életét. Hatszumomo trükközései révén Csijo hatalmas adósságokat halmoz fel.

Egy nap Csijonak végre alkalma nyílik arra, hogy megtalálja nővérét, aki Gion egyik lezüllött részében tengeti életét, prostituáltként. A két testvér elhatározza, hogy megszökik. Kalandos szökése közben Csijo balesetet szenved. Büntetésként az okija vezetői nem járatják tovább iskolába, cselédként kell dolgoznia. Amikor tavasszal Tanaka úr levélben értesíti Csijot szülei haláláról és nővére szökéséről, Csijo apátiába esik. Elkeseredésében egy alkalommal a nyílt utcán elsírja magát. A kétségbeesett kislány gyermek fájdalmát észreveszi egy férfi, aki megvigasztalja őt.

Néhány hónappal a találkozás után az okija tulajdonosának halála miatt sokan ellátogatnak az okijába. A kegyeletlerovások közepette egy Mameha nevű gésa felfigyel Csijo különleges kékesszürke szemére, s eléri az okija tulajdonosánál, hogy Csijo újra tanulhasson. Évek telnek el, s Mameha húgává fogadja Csijot, aki egy szertartás keretében a Szajuri nevet kapja. Mameha Szajurit társaságokba viszi, hogy mindenkinek a figyelmébe ajánlja; csakhogy a bemutatkozásokat megnehezíti Hatszumomo, aki úton-útfélen lejáratja a fiatal gésajelöltet.

Egy alkalommal Mameha és Szajuri egy szumó rendezvényre hivatalos, ahol Szajuri megismeri az őt gyerekként megvigasztaló férfit. Szajuri, évekkel korábbi találkozásuk óta ábrándozott az ismeretlen férfiról, akinek még a zsebkendőjét is magánál hordta kabalaként. Most a férfiról kiderül, hogy ő Ivamura Ken, az Ivamura Elektromos Vállalat elnöke. A férfi társaságában van barátja, s a vállalat vezérigazgatója, Nobu Toshikazu is. Mikor Szajuri ajándékból rubint kap Nobutól, azt Mameha javaslatára Anyának, az okija tulajdonosának adja. Anya Úritök helyett Szajurit adoptálja, s őt teszi meg az okija örökösévé. Szajuri szüzességének elvételéért többen is licitálnak, a licitet Rák doktor nyeri. Az eseményből származó jövedelem fedezi Szajuri taníttatásának költségeit.

Három évvel a mizuage után, Szajuri tizennyolc évesen hivatalosan gésa lett. Anya ekkor úgy dönt, hogy Nobu személyében dannát ad a lánynak. Szajuri ezt megtudva elkeseredik, mivel a boldogságot az elnökkel tud csak elképzelni. A lány dannája végül Tottori Dzsunnoszuke tábornok lesz, aki az időközben kitört II. világháborús hányattatások végett jobban hasznára van az okijának. A világégés ötödik évében a japán kormány úgy dönt, hogy bezáratja a gésakörzeteket. Szajuri Tottori segítségét kéri, hiába: a férfi maradék befolyását már elhasználta, dannasága lezárult. A kétségbeesett lányon végül Nobu segít, aki a kimonókészítéssel foglalkozó Arashimo családhoz küldi. Szajuri vidéken vészeli át a háborút, majd az amerikai megszállást.

A háború után, 1948-ban Nobu visszahívja Szajurit Gionba, s a segítségét kéri abban, hogy szórakoztassa Szato miniszterhelyettest, akinek az a feladata, hogy javaslatot tegyen az Ivamura Vállalat jövőjét illetően, máskülönben a vállalatot elkobozzák. Szajuri visszatér Gionba, s Úritök, Mameha, Nobu, valamint a régen látott elnök segítségével szórakoztatja Szatot. Hónapokkal később az amerikaiak eldöntik, hogy lefoglalják az Ivamura Vállalatot. Nobu a felülvizsgálat reményében elhiteti Szatoval, hogy lehet Szajuri dannája. A vállalat megmenekül, de Szato kéri a „trófeát”, akivel legalább egy éjszakát szeretne eltölteni. Nobu visszautasítja a férfi kérését. Nobu azon gondolkodik, hogy elárulja Szajurinak iránti érzett vonzalmát.

Szajuri találkozik Szatoval, s Úritök segítségét kéri abban, hogy Nobu rajtakapja. Úritök azonban egy korábbi sérelem miatt bosszút áll Szajurin, s nem Nobut, hanem az elnököt viszi a találka színhelyére. Gionba visszatérve az elnök felkeresi Szajurit, s megvallja érzéseit neki. Elmondja, hogy éveken keresztül azért bánt vele távolságtartóan, mert észrevette Nobu vonzalmát iránta, akinek átengedte a lányt. Kiderül, hogy az elnök emlékszik az évekkel korábbi esetre, amikor a férfi megvigasztalta Csijot, s a férfi kérte meg Mamehát, hogy vegye pártfogásába a lányt. Szajurinak végül az elnök lesz a dannája, 1956-tól New Yorkban élnek tovább.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű főszereplőjét gyermekkorában súlyos trauma éri: elszakad családjától és testvérétől, magára marad egy teljesen új környezetben. Az okija tulajdonosnője tölti be számára az anya, lánytársai pedig a testvérek szerepét. A lány nem érzi jól magát, el akar szökni, de ez nem sikerül neki. Szülei halála után apátiába esik, életét céltalannak érzi, egészen addig, amíg az utcán egy felnőtt férfi meg nem vigasztalja. Ezt követően talál pártfogót is magának, ugyanakkor az okijában az őt ellenségnek kezelő riválisa, Hatszumomo, az okija legjobban kereső gésája megnehezíti az életét. Szajuri sikeres lesz, és az okija vezetője becsületessége miatt adoptálja a lányt, és örökösévé teszi. A lányt megvigasztaló férfiről kiderül, hogy egy nagyvállalat elnöke, aki azonban a vállalati hierarchiában a vezérigazgató alatt helyezkedik el, és mivel a vezérigazgazgatónak tetszik Szajuri, ezért átengedi neki. A lány azonban az elnökbe szerelmes, és végül megvalósul az álma, a férfi kitartottja lesz.

A mű elemzése:

A mű a 20. század végén íródott – egy olyan időszakban, amikor a globalizációs folyamatok erősödése, a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesedése, a távközlés és a kommunikációs eszközök fejlődése, valamint az utazás és az elvándorlás tömegessé válása miatt a különböző népek és kultúrák közelebb kerültek egymáshoz, illetve megismerhetőbbekké váltak. Míg a hagyományos társadalmi rendben az egyének jellemzően lokális közegben, helyhez kötötten éltek, addig a modern társadalmi keretek között lehetővé vált a mobilizáció mind földrajzi, mind szociális értelemben. A 20. század végére a hagyományos ázsiai társadalmak is jelentősen átalakultak, részben modernizálódtak. Az egyoldalú és erőltetett fejlesztés és átalakítás rendre torz társadalmi viszonyokat, illetve gyökértelenséget eredményezett.

A hagyományos japán társadalom egy mereven hierarchikus, hűbériségen alapuló elnyomó rendszer volt. A modern társadalompolitikai és technológiai viszonyok ellenére a szociális közeg alapvetően konzervatív jellegű és egy sajátos kényszerrenden alapul. Mindenkinek szolgálnia kell a közösséget, alárendelve magát a felsőbb elvárásoknak, illetve mindenkinek alá kell vetnie magát a “sorsnak”, a “felsőbb erőnek”. A japán kultúrában kiemelkedő szerepe van a kemény munkának: mindenkinek dolgoznia kell, mégpedig lényegében kényszeresen, illetve kényszeresen megfelelve – elnyomva, háttérbe szorítva az egyéni érzéseket. Akik “kilógnak a sorból”, azok elveszítik a közösség megbecsülését, támogatását – ami az ilyen személyek társadalmi érvényesülési lehetőségeit jelentősen lerontja, illetve “túlélési” esélyeit nagyban csökkenti.

A 20. század elejére, amikor a regénybeli történet játszódik, Japán az erőltetett nyugati mintájú modernizáció eredményeként iparosodó országgá vált. Tekintve, hogy szigetország semmilyen jelentős természeti erőforrással nem rendelkezik, emiatt azokat importálni kénytelen. A modern japán kormányzat lehetővé tette a gazdaságilag erős országokkal történő kereskedelmet, ugyanakkor a politikai vezetés agresszív terjeszkedő politikát folytatott: háborút indított Kína ellen, majd a II. világháborúban hadat üzent az USA-nak. A vesztett háború után a japán kormányzat az ipar fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, átvéve és továbbfejlesztve a nyugati műszaki fejlesztéseket és minőségbiztosítási rendszereket. A nők munkába állásával a merev nemi szerepek enyhültek. Az ország igyekezett megtartani viszonylagos zártságát, a kormányzat akadályozta a külföldi termékek importját. A nyugatosodás és a technológiaközpontúság modern világában az ország arculata és kultúrája jelentősen megváltozott: a klasszikus művészeti hagyományokat ápoló gésa-kultusz furcsa kulturális zárványként leginkább turisták szórakoztatását szolgálja.

A keleti kultúra “kollektivista” felfogású és értékrendű, amely közegben az “egyéniség”, illetve az egyéni önrendelkezés háttérbe van szorítva, “le van fojtva” – mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában. A kollektivista és elnyomó közegben erős kontraszelekciós nyomás érvényesül az egyéni “öntudatos” törekvések, az “egyéni(ség)esedés” ellenében. Az öntörvényű, öntudatos és önálló személyek helyett a távol-keleti világban a hierarchiába engedelmesen betagozódó személyiségek a preferáltak. Egy “individualista” felfogású személy számára logikus, hogy megszökik onnan, ahol nem érzi jól magát, míg egy “öntörvényűséget” nem ismerő közegben szocializálódott személy alkalmazkodik a helyzethez. A műben az okijából elszökő Csijo később az okija tulajdonosa lesz, majd a nyugati világba távozik – egy ilyen szintű “kitörés”, illetve “feltörés” csak egy szétroncsolt, szétrombolt kollektivista társadalmi viszonyok között képzelhető el.

A hagyományos társadalmakban a nő felé irányuló hagyományos elvárás, hogy gyereket szüljön és neveljen, az őt eltartó férjét tisztelje, és megbízhatóan kiszolgálja a családot a “szürke hétköznapokban”. A nők nem lehettek egzisztenciálisan függetlenek, ennek megfelelően, ha dolgoztak is, munkájukért nem kaptak fizetést. Míg a modern nyugati “öntudatos” kultúrában az élettárs helyett egy másik nővel történő szabadidő-eltöltés, illetve szexuális kapcsolat hűtlenségként, megcsalásként értelmeződik, és rendre szakítást, válást von maga után, addig a hagyományos társadalmakban más volt a szokásrend, kettős mérce érvényesült. Ha egy nő házastársként hűtlen lett, azaz más férfivel kapcsolatot létesített, a férjnek adott esetben joga volt a feleséget bordélyháznak eladni. A férfi ezzel szemben létesíthetett szexuális kapcsolatot más nőkkel, illetve tarthatott fenn “külső kapcsolatot” – a nőnek ezt el kellett tűrnie.

A civilizatórius társadalmi rendszerek férfiak irányítása alatt álltak – ugyanakkor e rendszerek nem “férfias”, hanem elnyomó-korlátozó, illetve erősen korlátolt jellegűek voltak. Egy “egészséges gondolkodású” férfinek nincs szüksége arra, hogy gyerekkorú, tapasztalatlan kislányt használjon ki vagy vegyen feleségül, adott esetben megvásárolva őt szüleitől, ahogy egy érett férfi az élettársában sem csak ingyen házimunkát végző, illetve ingyen szexuális szolgáltatásokat nyújtó cselédet lát, hanem nőt is, és embert is. Egy épeszű férfinek nem áll szándékában a gyermekei nevelésével foglalkozó élettársát megalázni, megbántani, megütni vagy épp megerőszakolni – még akkor sem, ha az adott társadalmi viszonyok között ehhez “joga van”. Egy normális férfi nem akarhatja, hogy egy nő ne tanuljon és ne dolgozzon, hanem csak egy “kalitkába zárt szárnyaszegett madárként” éljen. A hagyományos társadalmak keretei között azonban nem csak a nők, hanem a férfiak is nyomás alatt voltak, ők sem élveztek autonómiát.

A regényben Csijo családjától elszakítva, apa nélkül, idegen közegben nő fel. Az ilyen jellegű feldolgozatlan traumatizáltság és magára hagyottság súlyos terhet jelent egy kislány számára, ami kiszolgáltatottá, sérülékennyé, illetve megnyomorítottá teszi a személyiséget. Megfelelő lelkiválság-megoldási módszerek ismerete hiányában az egyén számára maradnak a “szerek”, azaz a “drogként” ismert pszichoaktív szerek, amelyek látszólag oldják a problémák miatti feszültséget, válójában azonban elmélyítik a problémás helyzetet, adott esetben személyiségtorzulást, függőséget és betegséget okozva. A nyugati kultúrában a nevelőotthonokban felnőtt, majd felnőttként magukra hagyott lányokra rendre “vadásznak” olyan férfiak, akik kezdetben megértést mutatnak irántuk, majd gátlástalanul kihasználják őket, adott esetben prostituáltként futtatva őket. Csijo számára ilyen megértő férfi volt az apja korabeli elnök, akibe a szeretetre éhes lány beleszeretett – de ez valójában nem “igazi” szerelem.

Az árvaságra jutás, a megszokott környezetből kikerülés és egy ismeretlen, kemény elvárásokat támasztó, elnyomó közegbe kerülés önmagában komoly trauma – és minél fiatalabb valaki, minél kevesebb eszköz áll rendelkezésre, hogy ezt a léthelyzetet feldolgozza, annál inkább az. A műben a fiatal, érzékeny és aktuálisan törékeny, illetve sérülékeny lelkiállapotú lányok önbecsülését, emberi öntudatát igyekeznek eltaposni: személyüket haszontalannak, értéktelennek állítják be őket. A lányokat engedelmes, parancsoknak engedelmeskedő “biorobotokká” idomítják, akik így elveszítik önmagukat, illetve elveszítik belső kapcsolatukat önmagukkal, emberi érzéseik kivesznek belőlük, bizonyos értelemben érzéketlenné válnak. Ilyen esetben előfordul, hogy az egyén önmaga testét sem érzi önmagához tartozónak – azaz idegennek érzi önmagát önmagától. A műben az “önelvesztés” külső dresszírozás eredménye, ugyanakkor a keleti világban az önalávetettség “természetes”, illetve azzá vált állapot.

Az árván, azaz a szülő nélkül maradt vagy nehéz sorsú, veszélyeztetett gyermekek helyzete Európában is megoldandó feladatot jelentett egy rendre háborúk, válságok sújtotta társadalmi közegben. Árvaságra jutott gyermekek sorsának rendezésével rendszerint a karitatív tevékenységeket végző egyházak foglalkoztak. Európában szokás volt elhelyezni árvákat tehetősebb családoknál, illetve intézményes megoldást jelentett árvaházak alapítása. Az egyházi hátterű vallásos intézményekben rendszeres oktatás folyt. A gésa-tanoncokhoz hasonló kiskorú leányárvák oktatásában központi jelentősége volt a művészeti vonatkozású énekes-hangszeres nevelésnek. – fiúkat pedig elsősorban kereskedelmi tevékenység végzésére oktattak. Az árvaház növendékeiből létrehozott kórusok, zenekarok rendszeresen adtak hangversenyeket, illetve állandó résztvevői voltak zenés istentiszteleteknek. A társadalom elitjébe tartozó személyek által látogatott eseményeken a fiatal, kiszolgáltatott helyzetű lányok tehetős férfiak pártfogoltjaivá válhattak.

A gésák férfiakat azok szabadidejében magas szintű hagyományos japán művészetek előadásával, illetve társalgással és játékokkal szórakoztató, művelt, különleges megjelenésű, előírt szabályok szerint öltözködő és kifinomult viselkedésű nők. Funkciójukat tekintve a gésák lényegében előadóművészek és animátorok. Ilyen jellegű szórakoztatásra alapvetően akkor lehet szüksége a férfiaknak, ha mindezt családi körben, élettársuktól, illetve feleségüktől nem kapják meg, illetve nem várják el. A férfiak gésákkal való időtöltése elfogadott volt és nem értelmeződött úgy, hogy a férfi hűtlen feleségéhez és családjához: a férfi ilyen esetben nem akarta felrúgni a házassági köteléket, és nem állt szándékban elhagyni gyermekeit nevelő feleségét – jellemzően csak kulturáltan szórakozni akart, illetve adott esetben, dannaként, szeretőt tartott.

A műben Csijot rákényszerítik arra, hogy gésatanonc legyen, és kezdetben senki nem vizsgálja, hogy a lány alkata és személyisége valószínűsíthetően alkalmas lesz-e erre a pályára. Egy “igazi” gésának magas szintű művészi, esztétikai és szociális érzékkel, hajlammal, “érzékenységgel” kell rendelkeznie, hogy “szépen” és “látványosan” tudja magát prezentálni – egy átlagos, adott esetben “közönséges” lány kellő adottságok hiányában legfeljebb csak megjátszani tudja ezt a “szerepet”. Az ilyen jellegű “szórakoztatóipari” munka leginkább azoknak való, akik “bohém” típusúak, és nem igazán tudnak beilleszkedni a társadalomba, hogy reggeltől estig dolgozzanak – hiszen a gésák “estétől reggelig” dolgoznak, a maguk módján. Az okijába került lányokból képességeiktől függően lehet cseléd, “tucatgésa”, illetve “sztár-gésa” – ugyanakkor a regényből nem derül ki, hogy mitől lett ünnepelt és körülrajongott sztár.

A gésák kiképzése gyermekkorban kezdődött, és szigorú volt – tekintettel arra, hogy rendkívül összetett és bonyolult tudást kellett elsajátítaniuk. A szórakoztatáshoz rendszerint a léhaság és a könnyelműség kapcsolódik a nyugati kultúrában, a gésák világát azonban a fegyelmezett és kimódolt szórakoztatás jellemezte. A nyugati kultúrában a gésáéhoz nagyjából hasonló a művészet terén a státusza, illetve a kiképzése az operaénekes primadonnának, a balett világában a primabalerinának, illetve a zenében a hegedűprímásnak és a koncertzongoristának – ugyanakkor a gésának a táncban, az éneklésben és a hangszeres játékban egyaránt jónak kellett lennie és mindegyiket magas szinten kellett művelnie. Az éneklés, zenélés és táncolás mellett művészien kellett tudnia társalognia is, valamint ismeretekkel kellett rendelkeznie a politika és a gazdaság világáról is. Speciális tudást és gyakorlást igényelt azonban már önmagában az előírt ruházat és a lábbeli viselése is: a kifutókon mozgó modellek képzéséhez hasonlóan meg kellett tanulni a velük való elegáns, szépen mutató mozgást.

Az okiják világának belső felépítése erősen hierarchikus, illetve függő viszonyokra épül. A gésatanoncok felneveléséről taníttatásáról, öltöztetéséről és “menedzseléséről” az okija, illetve annak tulajdonosnője gondoskodott. Az okijába gésatanoncnak jellemzően gyerekként kerültek a lányok, rendszerint eladás útján – azaz a növendékek nem önszántukból kerültek a “szórakoztatóipar gépezetébe”. A gésák élettere, az okjia lényegében egy nevelőotthon, ami úgy szerveződik, mint egy speciális, férfi nélküli család: a családban az “anya” az okija tulajdonosnője, akinek minden családtag feltétlen engedelmességgel tartozik. A gésatanoncok viszonya egymáshoz testvéries volt, a lányok egymást segítették. Az okijába kerülő lány először cseléd lett, majd gésaiskolába járt, 15 évesen lett növendék egy felnőtt gésa mentoráltjaként, majd 20 évesen válhatott felnőtt gésává. Az eltartottnak, miután munkába állt, ki kellett termelnie a rá fordított, illetve belé fektetett pénzt. Az okijából felnőttként kikerülésnek több módja volt: a gésából válhatott apáca, Csijo nővéréhez hasonló prostituált, illetve lehetett belőle feleség is, vagy kitartott szerető.

A fiatal lányból fiatalasszonyá válást, illetve a gésatanoncból gésává válást egy szertartásos folyamat, a mizuage kísérte. A beavatás-jellegű szertartások során a gésajelölt felnőtté vált, amely körülményt kifejezett az öltözködésének, frizurájának megváltozása is. A mizuage része volt a “férfivel töltött első éjszaka” – ami gésák esetén nem szexuális vonatkozású esemény volt a szüzesség elvételére vonatkozóan, hanem “együttlét”. A mizuage mint a szüzesség elvétele, illetve ezzel összefüggésben a licitálás prostituáltak esetén volt jellemző. A felnőtt gésává válás sajátossága, hogy nem a felnőtt gésa döntött arról, hogy ki legyen a patrónusa, illetve kivel töltse el az első éjszakát, hanem a gésaház. A gésák akkor válhattak függetlenné az okijától, ha a taníttatásukra költött pénzt az okija visszakapta – ebben az esetben azonban a nők rendszerint egy tehetős férfi felesége melletti szeretőjeként annak kitartottjává váltak, azaz továbbra is függő helyzetben maradtak.

Az okija befelé érzelmi kötelékeken és védelmen alapuló családként működött, kifelé viszont gazdasági vállalkozásként, a lányokat a kliensek számára kiközvetítő ügynökségként. A gésák a szórakoztatóipar elit kategóriájába lettek pozicionálva, ezért a gésák társaságában történő időtöltést csak tehetős, a társadalom elitjébe tartozó személyek engedhették meg maguknak. A gésák jellemzően éttermekben, szórakozóhelyeken, teaházakban tartott privát céges banketteken vagy családi, baráti körben rendezvényeken léptek fel az “est fénypontjaként” – gésák és kísérőik szerepeltetése egy programon a vendéglátó presztízsét és igényésségét volt hivatott prezentálni. A fellépések előre leszervezettek voltak, és egy nap egy gésa rendre több rendezvényen is résztvett. A szórakozás még hétvégén sem nyúlt el a hajnali órákig, az államilag felügyelt szórakozónegyedekből legkésőbb éjfélig távozni kellett.

A gésák megfelelői a nyugati kultúrában a görög hetérák, akik férfiak társasági összejövetelein hangszeres játékkal, tánccal, versszavalással és szellemes beszélgetésekkel szórakoztatták a vendégeket. A hetérákat örömlányokat futtató vállalkozóktól bérelték ki alkalmanként – azaz a hetérák luxusprostituáltak voltak. A gésák a hetérákkal szemben azonban “alapból” nem nyújtottak szexuális szolgáltatást – ezt legfeljebb a művészi szolgáltatásokat kitartóan igénybe vevő férfi kiérdemelhette. Míg a hetérák olyan lakomákon léptek fel, amelyeken a férfiak alkoholos italokat is fogyasztottak, addig a gésák teaházakban fogadták vendégeiket. Az alkoholos italok a férfiakban hamar nemi vágyat ébresztenek a szépség iránt – az igazi gésának azonban elit jellegéhez hozzátartozik, hogy nem kaphatja meg bárki, viselkedését éppen ezért kedvesség és figyelmesség, ugyanakkor hidegség és távolságtartás egyaránt jellemzi. A gésát tilos volt simogatni, átölelni, megcsókolni, tilos volt bizalmaskodni vele – aki ezt megtette, súlyos illetlenséget követett el.

A regényben Csijo-nak két vetélytársa van: az egyik Úritök, aki barátnőjeként próbálja kezelni a hősnőt, a másik Hatszumomo, aki ellenségként kezeli a hősnőt A mű tartalmi keretei között az okija egy kapitalista üzleti vállalkozásként van ábrázolva, ahol fontos, hogy a gésák közül “ki hoz többet a konyhára”, ezért a gésák riválizálásra vannak kényszerítve. A műben a gésák között valódi barátság nincs, mindannyian magányosak. Hatszumomo a műben egy magabiztosan, fölényesen viselkedő, önző és gátlástalan lány, aki leginkább a nyugati kultúra “méhkirálynőire” emlékeztet – azokra a fiatal nőkre, akik butaságuk és korlátoltságuk ellenére ügyesen képesek manipulálni, és befolyásuk alá vonni környezetüket, illetve környezetük egy részét. A “méhkirálynők” súlyosan szemlélettorzult személyek, akik szépsége hátterében irigység és féltékenység húzódik meg, aminek következtében náluknál különb társaikat kompromittálni, lejáratni igyekeznek. A valóságban az okiják világában ilyen jellegű durva, agresszív ellenségeskedés és rivizálás nem volt jellemző.

A gésa megjelenése és viselkedése több szempontból is különleges. A különleges kidolgozású, drága ruha egyrészt nagy súllyal rendelkezik, másrészt erősen testrefeszülő, emiatt nehéz benne a mozgás is – hordása és használata speciális felkészültséget igényel. Elgondolkodtató jellegzetesség a megjelenés kimódolt, erősen mesterkélt és mesterséges jellege: az öltözet és megjelenés, ami erősen korlátozott mozgásteret tesz lehetővé, valójában a természetes nőiességet elnyomja. A művészi szintű ízlés egyfajta magasrendű nőiségre utal, tekintve, hogy egy átlagos nő hasonló kifinomultsággal, figyelmet felkelteni és tartósan fenntartani képes intelligenciával nem rendelkezik. Ez a magasrendű nőiség azonban roncsolt, megnyomorított, tekintve, hogy a gésa, aki ezt a magasrendű nőiséget prezentálja, “eljátssza”, nem egy független, autonóm személy, hanem egy lényegében minden tekintetbe függésbe hozott szolga. Az “egyenruha”, “egyenmegjelenés” és “egyenviselkedés” azt sugallja, hogy a gésa nem egy személyiség, hanem egy bizonyos karakter, illetve egy bizonyos szerep.

A gésa egy speciális “karakter”: külső megjelenésében feltűnő és érdeklődést keltő, csábító, ugyanakkor megközelíthetetlen és távolságtartó. A gésa ellentétes tulajdonságok sajátos összjátékán alapuló, kontrasztos megjelenésű, ambivalens jelenség, aki egyszerre gyerekes és felnőttes, egyszerre alárendelődő, “odaadó” és hidegen kimért, valamit egyszerre erkölcsös és erotikus. A “sokat sejtető, de keveset mutató” megjelenés titokzatosságot kölcsönöz személyüknek. A látványos, különcködő külső, a rafináltság, az ambivalens viselkedés borderline, hisztrionikus, illetve nárcisztikus szemlélettorzultságra utaló sajátosságok. Ehhez társul, hogy a gésa olyan, mint egy drága porcelánbaba vagy egy szép viaszbábu, ami “nem használatra való”, inkább egyfajta “csodálatraméltó dísz”. A gésák külső megjelenése, erős sminkje utalhat arra, hogy az adott személy a valós külsejét, arcának feltűnő hibáit, illetve érzéseit, mimikáját elfedni, palástolni akarja, illetve a természetellenes hófehér smink egy ártatlan “élőhalott” lányt is idéz – akin erőszakot követtek el, illetve akit “gúzsba kötöttek”. A beteges helyzetet tükröző állapot ugyanakkor különös vonzerőt gyakorol a gésák szolgáltatásait igénybe vevő, meglehetősen perverz beállítódású férfiakra.

A nyugati kultúrában is létezik egy olyan személy, aki a gésák jelenségvilágát idézi. A Hófehérke című Grimm mesében a címszereplőről ez a jellemzés olvasható: haja ébenfekete, bőre hófehér, ajka vérvörös. A műben az elhunyt vér szerinti anya helyére a családba kerülő gonosz és irigy mostoha a szépséges és jólelkű lányt meg akarja öletni. A Hófehérke megölésével megbízott személy megkegyelmez a lánynak, aki így életben marad, azonban személyéhez méltatlan közegbe kell élnie. Amikor a gonosz mostoha igazmondó tükre segítségével értesül róla, hogy Hófehérke él, több alkalommal maga próbálja meg megölni a szép lányt. Egy alkalommal mérgezett almát ad a naív lánynak, aki miután fogyaszt az almából, tetszhalotti állapotba kerül. A hősnőt végül egy személyéhez méltó herceg kelti életre. Amennyiben a mese cselekményét nem egy fiktív családtörténetként, hanem egy legendás történelmi szituációként értelmezzük, összefüggésbe hozva a mesés szituációt Csipkerózsika és Hamupipőke történeteivel, úgy mélyebb értelmet nyerhet a mese tartalma.

Az igéző, elbűvölő szépség “veszélyes” is lehet, ezért a jelenség “fokozott óvatosságot és odafigyelést” igényel. A nyugati kultúrában a “végzet asszonyaként” ismert az a erős benyomást kelteni képes nő, akibe ha belebolondul egy férfi, az élete tönkremegy, elveszíti vagyonát és becsületét, azaz utoléri a végzet. Az erős benyomást kelteni képes jelenségek a felkészületlen, gyenge belső erővel rendelkező, adott esetben öntudatlan módon, a következményekkel nem számoló “szerhasználó” személyeket könnyen függésbe tudják vonni – éppen ezért a különleges szépség állapota visszaélésekre, csalásra, trükközésekre ad lehetőséget. A “magasabb körökben” mozgó igézi szépség, akinek személyéhez exkluzív jelleg, illetve kiemelt presztízs párosul, visszaélve a helyzettel, felhasználható titkos információszerzésre, kémkedésre, adott esetben felforgatásra is – e logikus “titkosügynöki” körülménnyel a függésben tartott gésák jelenségkörének vonatkozásában nem szokás számolni.

A mű értékelése:

A mű egy jellegzetesen keleti jelenségkört, a japán gésák világát jónéhány vonatkozásban nyugatias szemlélettel közelít meg – a gésák világát lényegében eltorzítja, meghamisítja. Az okijából való szökés, az okijában zajló rivalizálás és ellenségeskedés, a szüzességre licitálás, az egyéni boldogságra törekvés, illetve a hősnő lázadó természete ellenére megvalósuló társadalmi és személyes sikeressége mind olyan körülmények, amelyek a japán kultúrához nincs közük. E problémás vonatkozásokból érzékelhető, hogy a szerző nem tudott, illetve nem akart kilépni a nyugati individualista értékrendből és logikából, azaz bizonyos érdekében saját értékeit vetítette bele önző módon, “hatásvadász céllal” a japán kultúrába. A mű nem mutatja be, illetve nem érzékelteti a gésák világával kapcsolatos problémásságot és természetellenességet, amit egy nyugati látásmódú személy inkább észrevehet, mint az, aki számára ez, belülről nézve, egy “természetes”, megszokott helyzet.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Egy bentlakásos iskolába kerülve új és varázslatos világba csöppen J. K. Rowling Harry Potter című regénysorozatának címszereplője.

Egy merev hierarchikus, egyéniséget háttérbe szorító világba kerül Szabó Magda Abigél című regényének hősnője, Vitay Georgina.

Perverz szexuális beállítottságú személyek rontják meg Sade Justine című regényének hősnőjét.

Perverz szexuális beállítottságú, egy serdületlen kislány iránt nemi vonzalmat érző személy a főhőse Nabokov Lolita című regényének.

Záró megjegyzés:

Egy közösséget irányító, azok működését menedzselő személyeknek, amennyiben “jót akarnak” a társadalomnak, logikus módon bölcs, széles látókörű emberek társaságát kell keresniük, akiknek iránymutatásai, tanácsai alapján kell kormányozniuk. Amennyiben vezető beosztású személyek szabadidejüket szórakozóhelyeken, vonzó, illetve különleges megjelenésű hölgyek társaságában töltik, és azok magasra pozícionált szolgáltatásaikért extrém összegeket fizetnek, vagy épp ilyen személyeket, költséges hobbiként, szeretőként tartanak, akkor ez problémás helyzetekhez vezethet, hiszen egyrészt felszabadult állapotukban az ilyen személyek titkokat fecseghetnek el, illetve függésbe hozhatók, külső befolyás alá vonhatók. A vezető beosztású személyek függése pedig torz társadalmi állapotokhoz, adott esetben korrupcióhoz, illetve a társadalmi állapotok megromlásához, hatalomgyakorlásra érdemtelen személyek uralmához vezethet.

Utoljára módosítva: 2020. 10. 04.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s