Egy gésa emlékiratai, avagy a megnyomorított szépség iránti különös vonzódás

A mű adatai:

A mű szerzője és címe: Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
A mű eredeti címe: Memoirs of a Geisha
Megjelenés éve: 1997
Stílus / műfaj: népszerű irodalom / dráma, történelmi, romantika
Korosztály: felnőtt
Kulcsszavak / témakörök: csábítás, függés, függőség, perverzió, kihasználás, visszaélés, elnyomás

A mű ismertsége, jelentősége:

Golden New Yorkban élő professzor, akinek a japán és a kínai kultúra a szakterülete. A Harvardon és a Columbia Egyetemen tanult, a japán kultúrára szakosodva. Élt Tokióban, majd visszatért az Egyesült Államokba. Az Egy gésa emlékirata Golden világhírű, számtalan kiadást megért, számos nyelvre lefordított regénye. A regényből nagy sikerű film is készült. A könyv nagyjából tíz évig készült, amely idő alatt a szerző többször átdolgozta a művet. Golden a könyv anyagához számos gésával készített interjút. Az író fő informátora, akinek név szerint is köszönetet mondott értékes segítségéért,  egy volt gésa a regény megjelenése után nevének közzététele, illetve az általa közölt tartalom meghamisítása miatt beperelte a szerzőt, akivel peren kívül megegyezett. A volt gésa saját könyvet is írt életéről.

egy_gesa_emlekiratai

A mű rövid tartalmi kivonata:

Az 1930-as években egy kis japán halászfaluban Csijo szülei és nővére körében gondtalanul éli gyermekkorát. Amikor a lány anyja súlyosan megbetegedik, Tanaka úr, a helyi halfeldolgozó üzem tulajdonosa ráveszi Csijo édesapját, hogy adja el gyerekkorú lányait gésának. Kiotóba érve a testvérpárt szétválasztják, s Csijo egedül találja magát Kiotó Gion negyedének egyik okijában. Az okija vezetői gésaiskolába járatják Csijot, aki Úritök személyében még barátra is lel. Az okija rangidős gésája, Hatszumomo potencionális riválist lát a fiatal gyermekben, akinek kegyetlenül meg is keseríti az életét. Hatszumomo trükközései révén Csijo hatalmas adósságokat halmoz fel.

Egy nap Csijonak végre alkalma nyílik arra, hogy megtalálja nővérét, aki Gion egyik lezüllött részében tengeti életét, prostituáltként. A két testvér elhatározza, hogy megszökik. Kalandos szökése közben Csijo balesetet szenved, akit büntetésként az okija vezetői nem járatnak tovább az iskolába. Amikor tavasszal Tanaka úr levélben értesíti Csijot szülei haláláról és nővére szökéséről, Csijo apátiába esik. Elkeseredésében egy alkalommal a nyílt utcán elsírja magát. A kétségbeesett kislány gyermek fájdalmát észreveszi egy férfi, aki megvigasztalja őt. Néhány hónappal a találkozás után az okija tulajdonosának halála miatt sokan ellátogatnak az okijába. A kegyeletlerovások közepette egy Mameha nevű gésa felfigyel Csijo különleges kékesszürke szemére, s eléri az okija tulajdonosánál, hogy Csijo újra tanulhasson. Évek telnek el, s Mameha húgává fogadja Csijot, aki egy szertartás keretében a Szajuri nevet kapja. Mameha Szajurit társaságokba viszi, hogy mindenkinek a figyelmébe ajánlja; csakhogy a bemutatkozásokat megnehezíti Hatszumomo, aki úton-útfélen lejáratja a fiatal gésajelöltet.

Egy alkalommal Mameha és Szajuri egy szumó rendezvényre hivatalos, ahol Szajuri megismeri az őt gyerekként megvigasztaló férfit. Szajuri, évekkel korábbi találkozásuk óta ábrándozott az ismeretlen férfiról, akinek még a zsebkendőjét is magánál hordta kabalaként. Most a férfiról kiderül, hogy ő Ivamura Ken, az Ivamura Elektromos Vállalat elnöke. A férfi társaságában van barátja, s a vállalat vezérigazgatója, Nobu Toshikazu is. Mikor Szajuri ajándékból rubint kap Nobutól, azt Mameha javaslatára Anyának, az okija tulajdonosának adja. Anya Úritök helyett Szajurit adoptálja, s őt teszi meg az okija örökösévé. Szajuri szüzességének elvételéért többen is licitálnak, a licitet Rák doktor nyeri. Az eseményből származó jövedelemnek köszönhetőn Szajuri rendezi tartozásait az okija felé.

Három évvel a mizuage után, Szajuri tizennyolc évesen hivatalosan gésa lett. Anya ekkor úgy dönt, hogy Nobu személyében dannát ad a lánynak. Szajuri ezt megtudva elkeseredik, mivel boldogságra, szerelemre vágyik, amit az elnökkel képzel el. A lány dannája végül Tottori Dzsunnoszuke tábornok lesz, aki az időközben kitört II. világháborús hányattatások végett jobban hasznára van az okijának. A világégés ötödik évében a japán kormány úgy dönt, hogy bezáratja a gésakörzeteket. Szajuri Tottori segítségét kéri, hiába: a férfi maradék befolyását már elhasználta, dannasága lezárult. A kétségbeesett lányon végül Nobu segít, aki az Arashimo családhoz küldi. Szajuri vidéken vészeli át a háborút, majd az amerikai megszállást. 1948-ban Nobu visszahívja Szajurit Gionba, s a segítségét kéri abban, hogy szórakoztassa Szato miniszterhelyettest, akinek az a feladata, hogy javaslatot tegyen az Ivamura Vállalat jövőjét illetően, máskülönben a vállalatot elkobozzák. Szajuri visszatér Gionba, s Úritök, Mameha, Nobu, valamint a régen látott elnök segítségével szórakoztatja Szatot. Hónapokkal később az amerikaiak eldöntik, hogy lefoglalják az Ivamura Vállalatot.

Nobu a felülvizsgálat reményében elhiteti Szatoval, hogy lehet Szajuri dannája. A vállalat megmenekül, de Szato kéri a „trófeát”, akivel legalább egy éjszakát szeretne eltölteni. Nobu visszautasítja a férfi kérését. Nobu azon gondolkodik, hogy elárulja Szajurinak iránti érzett vonzalmát. Szajuri találkozik Szatoval, s Úritök segítségét kéri abban, hogy Nobu rajtakapja. Úritök azonban egy korábbi sérelem miatt bosszút áll Szajurin, s nem Nobut, hanem az elnököt viszi a találka színhelyére. Gionba visszatérve az elnök felkeresi Szajurit, s megvallja érzéseit neki. Elmondja, hogy éveken keresztül azért bánt vele távolságtartóan, mert észrevette Nobu vonzalmát iránta, akinek átengedte a lányt. Kiderül, hogy az elnök emlékszik az évekkel korábbi esetre, amikor a férfi megvigasztalta Csijot, s a férfi kérte meg Mamehát, hogy vegye pártfogásába a lányt. Szajurinak végül az elnök lesz a dannája, 1956-tól New Yorkban élnek tovább.

A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:

A mű főszereplőjét gyermekkorában súlyos trauma éri: elszakad családjától és testvérétől, magára marad egy teljesen új környezetben. Az okija tulajdonosnője tölti be számára az anya, lánytársai pedig a testvérek szerepét. A lány nem érzi jól magát, el akar szökni, de ez nem sikerül neki. Szülei halála után apátiába esik, életét céltalannak érzi, egészen addig, amíg az utcán egy felnőtt férfi meg nem vigasztalja. Ezt követően talál pártfogót is magának, ugyanakkor az okijában az őt ellenségnek kezelő riválisa megnehezíti az életét. Szajuri sikeres gésává válik, és az okija vezetője becsületessége miatt adoptálja a lányt, és örökösévé teszi. A lányt megvigasztaló férfiről kiderül, hogy egy nagyvállalat elnöke, aki azonban a vállalati hierarchiában a vezérigazgató alatt helyezkedik el, és mivel a vezérigazgazgatónak tetszik Szajuri, ezért átengedi neki. A lány azonban az elnökbe szerelmes, és végül megvalósul az álma, a férfi kitartottja, majd élettársa lesz.

A mű kritikája:

A japán társadalom rendszer egy erősen hűbériségen alapuló, mereven hierarchikus, elnyomó rendszer volt – és a feudális múlt örökségétől a modern korban sem sikerült teljesen megszabadulni. A modern társadalompolitikai és technológiai viszonyok ellenére a szociális közeg alapvetően konzervatív jellegű és egy sajátos kényszerrenden alapul. Mindenkinek szolgálnia kell a közösséget, alárendelve magát a felsőbb elvárásoknak. A japán kultúrában kiemelkedő szerepe van a kemény munkának: mindenkinek dolgoznia kell, mégpedig lényegében kényszeresen, illetve kényszeresen megfelelve – elnyomva, háttérbe szorítva az egyéni “belső (érzés)világot”. Akik “kilógnak a sorból”, azok elveszítik a közösség megbecsülését, támogatását – ami az ilyen személyek társadalmi érvényesülési lehetőségeit jelentősen lerontja.

A 20. század elejére, amikor a regénybeli történet játszódik, Japán az erőltetett nyugati mintájú modernizáció eredményeként iparosodó országgá vált. Tekintve, hogy szigetország semmilyen jelentős természeti erőforrással nem rendelkezik, emiatt azokat importálni kénytelen. A modern japán kormányzat lehetővé tette a gazdaságilag erős országokkal történő kereskedelmet, ugyanakkor a politikai vezetők agresszív terjeszkedő politikát folytattak: háborút indítottak Kína ellen, majd a II. világháborúban hadat üzentek az USA-nak. A vesztett háború után a japán kormányzat az ipar fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, átvéve és továbbfejlesztve a nyugati műszaki fejlesztéseket és minőségbiztosítási rendszereket. A nők is munkába álltak, a merev társadalmi és nemi szerepek enyhültek. Az ország igyekezett megtartani viszonylagos zártságát, a kormányzat akadályozta a külföldi termékek importját és támogatta a japán termékek exportját. Ebben a modern közegben archaikus jelenségnek tekinthető a klasszikus művészeti hagyományokat ápoló, egzotikus gésa-kultusz.

A keleti kultúra “kollektivista” felfogású és értékrendű, amely közegben az “egyéniség”, illetve az egyéni önrendelkezés háttérbe van szorítva, “le van fojtva” – mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában. A kollektivista és elnyomó közegben erős kontraszelekciós nyomás érvényesül az egyéni törekvések, az “egyénieskedés”, illetve az “egyéniségesedés” felszámolása irányába. Az öntörvényű, öntudatos és önálló személyek helyett a távol-keleti világban a hierarchiába engedelmesen betagozódó személyiségek a preferáltak. Egy individualista felfogású személy számára logikus, hogy távozik onnan, ahol nem érzi jól magát, míg egy kollektivista közegben szocializálódott személy alkalmazkodik a helyzethez. A műben az okijából elszökő lány később az okija tulajdonosa lesz, majd a nyugati világba távozik – egy ilyen szintű lázadás a kollektivista kultúrában csak “nagyon modern” társadalmi viszonyok esetén képzelhető el.

A hagyományos társadalmakban a nő felé irányuló hagyományos elvárás, hogy gyereket szüljön és neveljen, az őt eltartó férjét tisztelje, és megbízhatóan kiszolgálja a családot a “szürke hétköznapokban”. A nők nem lehettek egzisztenciálisan függetlenek, ennek megfelelően, ha dolgoztak is, munkájukért nem kaptak fizetést. Míg a modern nyugati “öntudatos” kultúrában az élettárs helyett egy másik nővel történő szabadidő-eltöltés, illetve szexuális kapcsolat hűtlenségként, megcsalásként értelmeződik, és rendre szakítást, válást von maga után, addig a hagyományos társadalmakban más volt a szokásrend. Ha egy nő házastársként hűtlen lett, azaz más férfivel kapcsolatot létesített, a férjnek adott esetben joga volt a feleséget bordélyháznak eladni. A férfi ezzel szemben létesíthetett szexuális kapcsolatot más nőkkel, illetve tarthatott fenn “külső kapcsolatot” – a nőnek ezt el kellett tűrnie.

A civilizatórius társadalmi rendszerek férfiak irányítása álltak – ugyanakkor e rendszerek nem “férfias”, hanem elnyomó-korlátozó, illetve erősen korlátolt jellegűek voltak. Egy “egészséges gondolkodású” férfinek nincs szüksége arra, hogy gyerekkorú, tapasztalatlan kislányt használjon ki vagy vegyen feleségül, adott esetben megvásárolva őt szüleitől, ahogy egy érett férfi az élettársában sem csak ingyen házimunkát végző, illetve ingyen szexuális szolgáltatásokat nyújtó cselédet lát, hanem nőt is, és embert is. Egy épeszű férfinek nem áll szándékában a gyermekei nevelésével foglalkozó élettársát megalázni, megbántani, megütni vagy épp megerőszakolni – még akkor sem, ha ehhez az adott társadalmi viszonyok között “joga van”. Egy normális férfi nem akarhatja, hogy egy nő ne tanuljon és ne dolgozzon, hanem csak “egy kalitkába zárt szárnyaszegett madárként” éljen. A hagyományos társadalmak keretei között azonban nem csak a nők, hanem a férfiak is nyomás alatt voltak, ők sem élveztek autonómiát.

A gésák férfiakat azok szabadidejében magas szintű hagyományos japán művészetek előadásával, illetve társalgással és játékokkal szórakoztató, művelt, különleges megjelenésű, előírt szabályok szerint öltözködő és viselkedő nők. Az egzisztenciális önállótlanság a gésákra is igaz, akik eltartásáról és menedzseléséről az okija, illetve annak tulajdonosnője gondoskodott. Funkciójukat tekintve a gésák előadóművészek és animátorok, akiknek megjelenése és viselkedése is művésziesen kifinomult. Ilyen jellegű szórakoztatásra alapvetően akkor lehet szüksége a férfiaknak, ha mindezt családi körben, élettársuktól, illetve feleségüktől nem kapják meg, illetve nem várják el. A férfiak gésákkal való időtöltése elfogadott volt és nem értelmeződött úgy, hogy a férfi hűtlen feleségéhez és családjához: a férfi ilyen esetben nem akarta felrúgni a házassági köteléket, és nem állt szándékban elhagyni gyermekeit nevelő feleségét – jellemzően csak kulturáltan szórakozni akart.

Az okiják világának belső hierarchiája is tükrözi a “középkorias” hűbéresi viszonyokat. Az okijába gésatanoncnak jellemzően gyerekként kerültek a lányok, akik rendszerint családjuk vagy családtagjuk adott el – azaz a gyerekek nem önszántukból kerültek a “szórakoztatóipar gépezetébe”. A gésák élettere, az okjia lényegében egy nevelőotthon, ami úgy szerveződik, mint egy speciális család, amelyben nincs férfiszereplő: a családban az “anya” az okija tulajdonosnője, akinek minden családtag feltétlen engedelmességgel tartozik. A gésalányok egymás számára egyfajta testvérek voltak, akik adott esetben segíthették egymást, ugyanakkor ilyen közegben a bosszantás és zaklatás is előfordul. A gésák alatt helyezkednek el a rendszerben a gésa-tanoncok, illetve a szolgák. Az okijából felnőttként kikerülésnek több módja volt: a gésából válhatott apáca, Csijo nővéréhez hasonló prostituált, illetve lehetett belőle feleség is, vagy esetleg kitartott szerető a feleség mellett.

A regényben Csijo családjától elszakítva, apa nélkül, idegen közegben nő fel. Az ilyen jellegű feldolgozatlan traumatizáltság és magára hagyottság súlyos terhet jelent egy kislány számára, ami kiszolgáltatottá, elnyomottá, sérülékennyé, illetve megnyomorítottá teszi a személyiséget. A nyugati kultúrában ilyen esetben megfelelő lelkiválság-megoldási módszerek ismerete hiányában az egyén számára maradnak a “szerek”, azaz a “drogként” ismert pszichoaktív szerek, amelyek látszólag oldják a problémák miatti feszültséget, válójában azonban elmélyítik a problémás helyzetet, adott esetben személyiségtorzulást, függőséget és betegséget okozva. A nyugati kultúrában a nevelőotthonokban felnőtt, majd felnőttként magukra hagyott lányokra rendre “vadásznak” olyan férfiak, akik kezdetben megértést mutatnak irántuk, majd gátlástalanul kihasználják őket, adott esetben prostituáltként futtatva őket. Csijo számára ilyen megértő férfi volt az apja korabeli elnök, akibe a szeretetre éhes lány beleszeretett – de ez valójában nem egy “igazi” szerelem.

A gésák kiképzése gyermekkorban kezdődött, és szigorú volt – tekintettel arra, hogy rendkívül összetett és bonyolult tudást kellett elsajátítaniuk. A szórakoztatáshoz rendszerint a léhaság és a könnyelműség kapcsolódik a nyugati kulturában, a gésák világát azonban a fegyelmezett, könnyednek tűnő, de kimért és kimódolt szórakoztatás jellemezte. A nyugati kultúrában a gésáéhoz hasonló a művészet terén a státusza, illetve a kiképzése az operaénekes primadonnának, a balett világában primabalerinának, illetve a zenében a hegedűprímásnak és a koncertzongoristának – ugyanakkor a gésának a táncban, az éneklésben és a hangszeres játékban egyaránt jónak kellett lennie és mindegyiket magas szinten kellett művelnie, amellett, hogy művészien kell tudnia társalognia is, valamint ismeretekkel kell rendelkeznie a politika és a gazdaság világáról is. Speciális tudást igényelt az előírt ruházat és a lábbeli viselése, meg kellett tanulni a velük való elegáns, szépen mutató mozgást.

A fiatal lányból fiatalasszonyá válást, illetve a gésatanoncból gésává válást egy szertartásos folyamat, a mizuage kísérte. A beavatás-jellegű szertartások során a gésajelölt felnőtté vált, amely körülményt kifejezett az öltözködésének, frizurájának megváltozása is. A mizuage része volt a szüzesség elvesztése is. A gésák önrendelkezési joga szűk körű volt, ugyanakkor kiválaszthatta, hogy az okija vendégköre közül ki vegye el a szüzességét, illetve hogy később ki legyen az eltartója – vagyis a fiatal gésajelöltek szüzességének elvétele nem képezte árverés tárgyát. A gésák akkor válhattak függetlenné az okijától, ha a taníttatásukra költött pénzt az okija visszakapta – ebben az esetben azonban a nők rendszerint egy tehetős férfi felesége melletti szeretőjeként annak kitartottjává váltak, azaz továbbra is függő helyzetben maradtak.

Az okija befelé érzelmi kötelekéken és védelmen alapuló családként működött, kifelé viszont gazdasági vállalkozásként, a lányokat a kliensek számára kiközvetítő ügynökségként. A gésák a szórakoztatóipar elit kategóriájába lettek pozicionálva, ezért a gésák társaságában történő időtöltést csak tehetős, a társadalom elitjébe tartozó személyek engedhették meg maguknak. A gésák jellemzően éttermekben, szórakozóhelyeken, teaházakban tartott privát céges banketteken vagy családi, baráti körben rendezvényeken léptek fel az “est fénypontjaként” – gésák és kísérőik szerepeltetése egy programon a vendéglátó presztízsét és igényésségét volt hivatott prezentálni. A fellépések előre leszervezettek voltak, és egy este egy-egy gésa rendre több rendezvényre is hivatalos volt. A szórakozás még hétvégén sem nyúlt el a hajnali órákig, az államilag felügyelt szórakozónegyedekből legkésőbb éjfélig távozni kellett.

A gésa megfelelője a nyugati kultúrában a görög hetéra, aki férfiak társasági összejövetelein hangszeres játékkal, tánccal, versszavalással és szellemes beszélgetésekkel szórakoztatták a vendégeket. A hetérákat örömlányokat futtató vállalkozóktól bérelték ki alkalmanként – azaz a hetérák luxusprostituáltak voltak. A gésák a hetérákkal szemben azonban “alapból” nem nyújtottak szexuális szolgáltatást – ezt legfeljebb a művészi szolgáltatásokat kitartóan igénybe vevő férfi kiérdemelhette. Míg a hetérák olyan lakomákon léptek fel, amelyeken a férfiak alkoholos italokat is fogyasztottak, addig a gésák teaházakban fogadták vendégeiket. Az alkoholos italok a férfiakban hamar nemi vágyat ébresztenek a szépség iránt – az igazi gésának azonban elit jellegéhez hozzátartozik, hogy nem kaphatja meg bárki, viselkedését éppen ezért kedvesség és figyelmesség, ugyanakkor hidegség és távolságtartás egyaránt jellemzi. A gésát tilos volt simogatni, átölelni, megcsókolni, tilos volt bizalmaskodni vele – aki ezt megtette, súlyos illetlenséget követett el.

A gésa megjelenése és viselkedése több szempontból is különleges. A különleges kidolgozású, drága ruha egyrészt nagy súllyal rendelkezik, másrészt erősen testrefeszülő, emiatt nehéz benne a mozgás is – hordása és használata speciális felkészültséget igényel. Elgondolkodtató jellegzetesség a megjelenés kimódolt, erősen mesterkélt és mesterséges jellege: az öltözet és megjelenés, ami erősen korlátozott mozgásteret tesz lehetővé, valójában a természetes nőiességet elnyomja. A művészi szintű ízlés egyfajta magasrendű nőiségre utal, tekintve, hogy egy átlagos nő hasonló kifinomultsággal, figyelmet felkelteni és tartósan fenntartani képes intelligenciával nem rendelkezik. Ez a magasrendű nőiség azonban roncsolt, megnyomorított, tekintve, hogy a gésa, aki ezt a magasrendű nőiséget prezentálja, “eljátssza”, nem egy független, autonóm személy, hanem egy lényegében minden tekintetbe függésbe hozott szolga. Az “egyenruha”, “egyenmegjelenés” és “egyenviselkedés” azt sugallja, hogy a gésa nem egy személyiség, hanem egy bizonyos karakter, illetve egy bizonyos szerep.

A gésa egy speciális “karakter”: külső megjelenésében feltűnő és érdeklődést keltő, csábító, ugyanakkor megközelíthetetlen és távolságtartó. A gésa egy ellentétes tulajdonságok sajátos összjátékán alapuló, kontrasztos megjelenésű, ambivalens jelenség, aki egyszerre gyerekes és felnőttes, egyszerre alárendelődő, “odaadó” és hidegen kimért, valamit egyszerre erkölcsös és erotikus. A “sokat sejtető, de keveset mutató” rafináltság titokzatosságot kölcsönöz a gésáknak. A látványos, különcködő megjelenés, a rafináltság, illetve az ambivalens viselkedés borderline, illetve nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyekre jellemző sajátosság. Ehhez társul, hogy a gésa olyan, mint egy drága porcelánbaba vagy egy szép viaszbábu, ami “nem használatra való”, inkább egyfajta “csodálatraméltó dísz”. A gésák külső megjelenése egy “élőhalott” fiatal lányt is idéz – akin erőszakot követtek el, illetve akit “gúzsba kötöttek”. A beteges, természetellenes helyzetet mutató létállapot ugyanakkor különös vonzerőt gyakorol a gésák szolgáltatásait igénybe vevő, meglehetősen perverz beállítódású férfiakra.

A nyugati kultúrában is létezik egy olyan személy, aki a gésák jelenségvilágát idézi. A Hófehérke című Grimm mesében a címszereplőről ez a jellemzés olvasható: haja ébenfekete, bőre hófehér, ajka vérvörös. A műben az elhunyt vér szerinti anya helyére a családba kerülő gonosz és irigy mostoha a szépséges és jólelkű lányt meg akarja öletni. A Hófehérke megölésével megbízott személy megkegyelmez a lánynak, aki így életben marad, azonban személyéhez méltatlan közegbe kell élnie. Amikor a gonosz mostoha igazmondó tükre segítségével értesül róla, hogy Hófehérke él, több alkalommal maga próbálja meg megölni a szép lányt. Egy alkalommal mérgezett almát ad a naív lánynak, aki miután fogyaszt az almából, tetszhalotti állapotba kerül. A hősnőt végül egy személyéhez méltó herceg kelti életre. Amennyiben a mese cselekményét nem egy fiktív családtörténetként, hanem egy legendás történelmi szituációként értelmezzük, összefüggésbe hozva a mesés szituációt Csipkerózsika és Hamupipőke történeteivel, úgy mélyebb értelmet nyerhet a mese tartalma.

Az igéző, elbűvölő szépség veszélyes jelenség, ami fokozott óvatosságot igényel. A nyugati kultúrában a “végzet asszonyaként” ismert az a erős benyomást kelteni képes nő, akibe ha belebolondul egy férfi, az élete tönkremegy, elveszíti vagyonát és becsületét, azaz utoléri a végzet. Az erős benyomást kelteni képes jelenségek a felkészületlen, gyenge belső erővel rendelkező, adott esetben öntudatlan módon, a következményekkel nem számoló “szerhasználó” személyeket könnyen függésbe tudják vonni – éppen ezért a különleges szépség állapota visszaélésekre, csalásra, trükközésekre ad lehetőséget. A “magasabb körökben” mozgó igézi szépség, akinek személyéhez exkluzív jelleg, illetve kiemelt presztízs párosul, visszaélve a helyzettel, felhasználható titkos információszerzésre, kémkedésre, adott esetben felforgatásra is – e logikus “titkosügynöki” körülménnyel a függésben tartott gésák jelenségkörének vonatkozásában nem szokás számolni.

A mű értékelése:

A mű egy jellegzetesen keleti jelenségkört, a japán gésák világát jónéhány vonatkozásban nyugatias szemlélettel közelít meg – a gésák világát lényegében eltorzítja, meghamisítja. Az okijából való szökés, az okijában zajló rivalizálás és ellenségeskedés, a szüzességre licitálás, az egyéni boldogságra törekvés, illetve a hősnő lázadó természete ellenére megvalósuló társadalmi és személyes sikeressége mind olyan körülmények, amelyek a japán kultúrához nincs közük. E problémás vonatkozásokból érzékelhető, hogy a szerző nem tudott, illetve nem akart kilépni a nyugati individualista értékrendből és logikából, azaz bizonyos érdekében saját értékeit vetítette bele önző módon, “hatásvadász céllal” a japán kultúrába. A mű nem mutatja be, illetve nem érzékelteti a gésák világával kapcsolatos problémásságot és természetellenességet, amit egy nyugati látásmódú személy inkább észrevehet, mint az, aki számára ez, belülről nézve, egy “természetes”, megszokott helyzet.

A művel összefüggésbe hozható hasonló alkotások:

Egy bentlakásos iskolába kerülve új és varázslatos világba csöppen J. K. Rowling Harry Potter című regénysorozatának címszereplője.

Egy merev hierarchikus, egyéniséget háttérbe szorító világba kerül Szabó Magda Abigél című regényének hősnője, Vitay Georgina.

Perverz szexuális beállítottságú személyek rontják meg Sade Justine című regényének hősnőjét.

Perverz szexuális beállítottságú, egy serdületlen kislány iránt nemi vonzalmat érző személy a főhőse Nabokov Lolita című regényének.

Záró megjegyzés:

Egy közösséget irányító, azok működését menedzselő személyeknek, amennyiben “jót akarnak” a társadalomnak, logikus módon bölcs, széles látókörű emberek társaságát kell keresniük, akiknek iránymutatásai, tanácsai alapján kell kormányozniuk. Amennyiben vezető beosztású személyek szabadidejüket szórakozóhelyeken, vonzó, illetve különleges megjelenésű hölgyek társaságában töltik, és azok magasra pozícionált szolgáltatásaikért extrém összegeket fizetnek, vagy épp ilyen személyeket, költséges hobbiként, szeretőként tartanak, akkor ez problémás helyzetekhez vezethet, hiszen egyrészt felszabadult állapotukban az ilyen személyek titkokat fecseghetnek el, illetve függésbe hozhatók, külső befolyás alá vonhatók. A vezető beosztású személyek függése pedig torz társadalmi állapotokhoz, adott esetben korrupcióhoz, illetve a társadalmi állapotok megromlásához, hatalomgyakorlásra érdemtelen személyek uralmához vezethet.

 

Utoljára módosítva: 2019. 12. 11.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s